Verseny:')

Sziasztok:)
Most nem résszel jövök, hanem indulok egy novellaversenyen.
Ha nektek is van kedvetek ezen az oldalon tudtok jelentkezni.

Túlélés - Zoé *3*

Sziasztok:)
Mielőtt elolvasnátok az új részt, iderakok egy linket, ugyanis a blognak elkészült az első kritikája. (wáá*-*) Én nagyon örülök neki, és úgy tűnik többet nem készítek designet:D
A kritikát itt találod meg.
Ui.: Szeretném megköszönni az eddigi kommentelőknek és feliratkozóknak a tevékenységeit, mert hatalmas támogatás ez nekem:)

*Zoé

5 nap. Ennyi ideje vagyunk itt. Igazából a legfurább az, hogy még nem mentünk sehova. Nagyon kii se mentünk a panelből. Nagyjából a napjaink az ismerkedésről szóltak, nem a kalandozásról. A szomszédunk, Dávid egész jófej srácnak bizonyult. Mondjuk, szerintem tuti van valamilyen üldözési mániája. Van valami ujjlenyomat vizsgálója - fogalmam sincs honnan szerezte, de nem is akarom tudni - amivel végigvizsgálta a házat, hogy nem talál-e jelet arra, hogy valaki rajtunk kívül járt-e a házban. Miután talált egyet be akarta vinni az FBI-nak, hogy elkapott egyy bűnözőt. Aztán rájött, hogy az a saját ujjlenyomata. Na, de ennyit Dávidról.

Az eltelt napok alatt nem nagyon beszéltünk fontos dolgokról, valószínűleg azért, mert Adél és Anna is a csapatunk tagja. Viszont kiderült, hogy Kíra egész kedves ember tud lenni. Petra pedig nagyon kedves, csak főzni nem tud. Tegnap csokis muffint akart csinálni, de szerintem mentolos volt. Adél szerint eper íze volt. A többiek a banánra voksoltak. 

Gertrúd és Gizi - természetesen ők egy kategória - jó szomszédok. Mondjuk a múltkor Dávid azt mondta, hogy ha valaki nekimegy az idős nő kukájának valami ismeretlen nyelven motyog valamit. Valószínűleg valami átkot mond, mert Gertrúdból ezt ki lehet nézni. A kecske pedig tegnap ellopta Adél salátáját, de a lány nem hagyta, és kitépte a Gizi szájában lógó szafatokat, és betömte a szájába. Ezek után megbeszéltük Kírával, hogy egy pár napig kerüljük Adélt, hátha valami betegsége lett ettől.

Igazából a mai se tudtuk, hogy mit csináljunk. A panelba már unalmas lenni. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a vidámparkba, úgy se jártunk gyakran Pestre.

- Hozzak magammal táskát? - kérdezte Anna.

- Én hozok, ha akarod, belerakhatod a cuccod. - vetette fel Petra.

- Tényleg? - csillant fel a lány szeme.

- Aha, de akkor ígérd meg, hogy nem énekelsz One Direction dalokat, mert már nagyon elegem van belőlük. - forgatta meg a szemét Petra.

- Most miért? Olyan jók...Erről jut eszembe. Baby you light up my world like nobody else... - és már megint elkezdett énekelni, mire Kíra kitépte Anna kezéből a telefonját és a pénztárcáját és kilógatta az ablakon - mellesleg nem baj, hogy a földszinten lakunk, akkor az tűnt fenyegetőnek -

- Add vissza! - hagyta abba hirtelen az éneklést az 1d fan.

- Csak akkor, ha nem énekelsz többet. - mondta fáradtan Kíra.

- Ilyet azért nem ígérek. - rázta meg a fejét Anna.

- Akkor csak ma ne. - próbáltam én is alkudozni.

- Jó. - biggyesztette le a száját. - Dúdolni szabad?

- Az éneknek semmilyen jelét ne mutasd. Nincs hümmögés, dúdolás, zenehallgatás, és egyéb hangkiadás. - szögezte le a szabályokat Kíra.

- És mit kapok érte? - kérdezte Anna.

- Veszek neked nyalókát. - rántottam meg a vállam.

- Két nyalókát. - nézett rám szúrós szemmel.

Ezek után mindenki összekapta a cuccait, és indultunk is a vidámparkhoz. Utólag nem tűnik jó ötletnek, hogy Adélra hagytuk az útvonaltervezést. Kettőkor indultunk, és 4 fele valahol teljesen máshol voltunk. 

- Ez egy híd. - néztem magam elé.

- Ma szinte csak hidakat láttunk. - bámult a messzeségbe Petra szomorúan.

- Legalább tudnánk, ez melyik. - tekintett az átjáróra kedvtelenül Kíra.

- Nem mindegy? Csak menjünk át rajta. - mondta Anna.

- Miért? - néztem rá furán.

- Nemtom. - rántotta meg a vállát. - csak ne ácsorogjunk itt. - mondta és indult is el, amikor Petra hirtelen megállt.

- Adél hol van? - kérdezte.

- Az előbb mondta, hogy pisilnie kell. - közölte semlegesen Kíra.

- Várjatok, az ott ő a bokor mögött? - hunyorítottam, hogy jobban lássak.

- Pisil? - hökkent meg Anna.

- Hé, lányok van nálatok zsepi? - kiabált messziről Adél.

- Pisil. - válaszolt magának Anna.

- De nem akarom, én ezt csinálna. - rázta meg a fejét Petra, kivett a zsebéből egy zsebkendőt, és a szemét eltakarva közelítette meg az éppen dolgát elvégző lányt. Nem volt túl jó ötlet, mert nem látott semmit, így nekiment egy fának, aztán egy bokornak, és átesett Adélon, de végül átadta a szükséges tárgyat.

Miután átmentünk körülbelül 5 hídon már mind kezdtünk kifáradni. 

- Hol vagyunk? - néztem körbe.

- Budapesten. - felelt Anna úgy, mintha ez egyértelmű lenne. Az is volt.

- Mármint, úgy helyileg. - pontosítottam magam.

- Valami fehér ház előtt. Bemenjünk? - kérdezte Anna.

- És ha zombik vannak benne? - ijedt meg Adél.

- Akkor odadobunk nekik. - sóhajtott Kíra.

- Ilyet még sose mondtak nekem. - szipogott Adél. - Senki sem tekintett még labdának. Köszönöm. - hálálkodott. Először azt hittem, hogy viccel, de aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja.

- Inkább menjünk tovább. - motyogta meglepődve Petra.

Egész nap csak bolyongtunk, sétáltunk, megálltunk, és átmentünk hidakon. Egyszóval eltévedtünk. Már kezdett sötétedni - bár nyár van - mindannyian fáradtak voltunk, és valószínűleg elég messze a panelünktől.

- Nincs valakinek valami elemlámpája? - kérdezte Anna.

- Hát persze, mindig azokat hordok magamnál. Csavarkulcs nem kell? - forgatta meg a szemét Kíra. - mire kell az neked? Nincs is még annyira sötét.

- Kivágnék egy kartonból valami kecske alakú részt, azt ráraknám az elemlámpára, felvilágítanám az égre, és lehet, hogy jönne a megmentőnk, a csodálatos Gizi. - ecsetelte Anna.

- Csodálatos pókemberről már hallottam, na de csodálatos Gizi. Komolyan téged, és Adélt zárt osztályra kéne helyezni. - sóhajtott Kíra. 

- Nem tetszik ez az ötlet. - rázta meg a fejét az utóbbi.

- Most miért? - nevetett Petra.

- Csak nem szimpatikus. - rántotta meg a vállát Adél.

Igazából ezek után csak mentünk egyenesen - valószínűleg a rossz irányba - de már egyre sötétebb lett, míg végül találtunk magunknak egy aluljárót, szóval úgy döntöttünk, hogy mivel már hajnali egy (!) van, letáborozunk egy éjszakára. A "szomszédunkban" egy nő volt a patkányával, amit a szájából etetett. Gusztusos, mondhatom. Egyébként matrac híján, pulcsikkal kellett megoldanunk a helyzetet. Adél a sajátján, Petra és Anna, az előbbijén, Kíra és én az enyémen aludtunk. Nem volt a legkényelmesebb, de legalább a táskákat használhattuk párnának.

- Amúgy tudjátok mi a fura? - kérdeztem helyezkedés közben.

- Mi? - jött mellőlem Petra hangja.

- Az, hogy lányok vagyunk, és még egyszer sem beszéltünk fiúkról... - osztottam meg a velük a gondolataimat.

- Beszélhetünk. - ült egy kicsit feljebb Adél. Erre, mindenkire, valami ismeretlen okból Kírára nézett. Gondolom mind kíváncsiak voltunk.

- Ne nézzetek rám. A környékünkön mindegyik bunkó, vagy túl jó kisfiú... - rázta meg a fejét lemondóan. Erre mindenki Adélra nézett - egyébként érdekes, hogy nem beszéltünk össze, lehet, öt nap után magától jön az együttmozgás- 

- Én csak modell fiúkkal ismerkedem. Képzeljétek el, milyen romantikus lenne, ha... 

- Jó, jó elég. Nem vagyunk rá kíváncsiak. - védekezett Kíra.

- Petra? - néztem a lányra.

- Nem is tudom. Nem nagyon van szükségem egy fiúra. Elvagyok így is. - rántotta meg a vállát.

- Zoé? - szegezte rám a tekintetét Anna.

- Izé... - húztam el a számat. - nekem egy életre elegem van belőlük. - erre mindenki egy picit közelebb húzódott hozzám amolyan "mesélj" stílusban. - Hát, az úgy volt, hogy volt egy fiú, Ricsi.

- Már rosszul kezdődik. - húzta el a száját Petra.

- Igazából, azt hiszem, na, jó, tudtam, hogy szerelmes voltam. Most utólag tökre naivnak tartom magam, mert rengeteg dolgot nem vettem észre. Például, az egyik lány, aki akkor még a "barátnőm" volt, - karmolásztam a levegőbe - csak azért volt velem, mert Ricsi barátnője vagyok, és előbb vagy utóbb szakítani fog velem. A leggázabb az egészben az, hogy amikor meghalt a nagymamám. - itt már kezdett könnyes lenni a szemem. - egész nap magam alatt voltam, érdekes Ricsi végig ott volt. Aztán a nap végén, amikor már szinte öngyilkos lettem volna, annyira magam alatt voltam, közölte velem, hogy sose szeretett, amíg együtt voltunk kavart lányokkal, és szakít. Aztán otthagyott a francba. Az állítólagos barátnőm, pedig minden szarságot elkezdett terjeszteni rólam, így konkrétan egyedül maradtam. - fejeztem be a történetem.

- Ó, gyere ide. - mászott át Adél Kírán, és megölelt. Utóbbi eléggé összepréselődhetett, de azért jól esett a törődés.

- És mi van veled? - nézett rá Petra Annára. Erre ő ejtett egy tipikus "fülig szerelmes vagyok" mosolyt.

- Ákos... - mosolyodott el. 

- Jaj, ne. - nézett rá hatalmas szemekkel Kíra.

- Jaj, de. - vigyorgott Adél. - Mesélj.

- Gólyatáborban találkoztunk, már akkor tökéletes volt. Aztán első félévben nagyon jóba voltunk, csomó helyre elmentünk, persze csak, mint barátok. Majd második félévben eltűnt. - biggyesztette le a száját.

- Meghalt? - tátotta el a száját Adél.

- Nem. - rázta meg nevetve a fejét Anna. - Csak már nem találkozunk annyit.

- Ugye nem fogsz róla ábrándozni? - néztem rá kételkedve.

- Ha nem találkozunk vele. - rántotta meg a vállát.

- Akkor összegezzük. Ha látjuk Ricsit, megverjük. Ha látjuk Ákost, lefogjuk, és odabilincseljük valamihez, amíg bele nem szeret Annába. - mondta Adél.

- És ha látjuk Dávidot, elküldjük orvoshoz. - nevetett Petra.

- Betegek vagytok. - rázta meg a fejét Kíra mosolyogva.

Igazából kár elmondanom, mit beszéltünk ezek után, elvoltunk. Jól éreztem velük magam. Még jobban, mint eddig, lehet nem volt ez egy hatalmas beszélgetés, de közelebb hozott minket egymáshoz, meg az is, hogy fáztunk és össze kellett kuporodnunk, de ez máshogy van értelmezve.

*Másnap reggel

- Ááááááá. - keltem fel Petra sikítására.

- Mi az? - néztem rá fáradtan.

- A...a...patkány...a....lábamon..ááááá. - sikított tovább, mire odanéztem. Valóban, az undorító állat Petra lábán aludt, békésen.

- Úgy néz ki, szeretnek téged az állatok kelteni. - nevettem.

- Ha-ha, nagyon vicces. Csak valaki szedje le rólam. - nézett undorodva a lábára.

Egyébként a patkányt végül Kíra rugdosta le róla, aztán Adél utána köpött, ezt azzal magyarázta, hogy a gettóban ez szokás. Én már ezt meg sem próbálom fejteni...

Megérkezés - Petra *2*

Sziasztok:)Meghoztam a második részt, elég bizarr lett, de ez kivételesen nem miattam, hanem a történetem miatt van:D

* Petra

Szép lassan végig néztem a szobámon. Az ágyam beágyazva, a szekrényem tárva nyitva, szinte üres. Az íróasztalomon még mindig ott vannak a tankönyveim, amikből pár hete még tanultam. A lila szőnyegem felgyűrődve - mint mindig, fogalmam sincs, miért csinálja ezt - a gurulós székem felborult - éppen ezért valami ismeretlen piros műanyag darabkák hevertek a padlón - az ablak tárva nyitva, hogy szellőzön a szobám. A laptopom a földön hevert, és szokás szerint meg volt nyitva a tumblr. Akkor persze nem volt időm rebloggolgatni, de ez megnyugtató hatással volt rám, szóval hagytam úgy, néha megnyomtam egy gombot, ha elsötétült a képernyő. Egy bőrönd, és egy sporttáska hevert pontosan előttem. Az összes cuccom. Mármint, remélem nem hagytam ki semmit...Természetesen írtam listát, mint minden nyaralásnál vagy tábornál, de ez azért most más volt. Nem egy vagy két hétre megyek el, hanem egy egész nyárra, ráadásul idegen emberekkel. (persze az nem számít, hogy az elmúlt pár napot végigbeszéltük, az más) Pest, ugyebár elég messze van Nyíregyházától, így ha bármi baj van többnyire magamra vagyok utalva.

Eleinte nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sem annak, hogy megyünk. Legelőször nagyon jó ötletnek tűnt, aztán később egyre több kétségem támadt...Nem vagyok egy barátkozós típus, de ezt igazából nem nagyon bebizonyítani a sulis életem miatt. 

Még egyszer átellenőriztem - azaz kipakoltam a bőröndből és a táskából is, majd vissza - hogy mindent beraktam-e. Ki is derült, hogy se fésűt, se fogkefét, se izomlazítót nem raktam be. Csak gratulálni tudok magamnak...

* Másnap reggel

Tegnap alig tudtam elaludni, kb. hajnali egykor sikerült álomba szenderülnöm. A jó az, hogy délkor beszéltük meg, hogy találkozunk a panel előtt. - mivel szinte mindenki messze lakik ez tűnt a legjobb ötletnek, mert így nem kell túl korán kelni - Nyolckor keltem, természetesen Little Mixre. A Different Beat, mint mindig, most is tökéletes ébresztőnek bizonyult. Kipattantam az ágyból - azaz lusta voltam felkelni, ezért legurultam róla, ami fájdalmasabb volt, de körém tekerődött takaró kicsit fogta az esést, így csak a fél vázam tört el - és mentem is a szekrényemhez. Felvettem az előre kikészített világos farmer sortomat, és egy fehér haspólót, ami egy "I love Handball" felirattal volt megáldva. Ezek után átszenvedtem magam a fürdőbe, ahol megnéztem a tükörképemet - egyszerűen csodás volt - és kerestem a fésűmet. Egyszerűen sehol sem találtam, már mindenhol kerestem, amikor eszembe jutott, hogy tegnap este raktam be - így már értettem miért is hagytam ki - és ugyanezt eljátszottam a fogkefével is. Khmm igen, a kitűnő tanuló. 

A tökéletesen sikerült reggeli előkészületeim után a konyhába mentem, ahol müzlit ettem tejjel - bár lehet az utóbbi romlott volt, de akkor pont nem érdekelt - és 9 órakor sikeresen elindultunk apuval. Ő még kómásabb volt nálam, én mondjuk felajánlottam neki, hogy vezetek, de olyan pillantással jutalmazott, hogy ezek után inkább maradtam csöndben. Amúgy, tegnap megnéztem út vonaltervezőben, és kb. 2 és fél óra körül lett volna az út, de mivel apa nem akart útdíjat fizetni kerülő úton mentünk, ezért odaértünk fél egyre. Kiszedtem a cuccaim a csomagtartóból elköszöntem a sofőrömtől, aki, mintha az anyám lenne - persze az apum meg minden, de ilyesmit a filmekben csak a nőnemű szülők szoktak csinálni...persze az életem nem egy film...na mindegy- felsorolta, hogy mit ne csináljak. Én csak bólogattam, de fogalmam sincs, hogy be fogom-e tartani a "szabályokat".

A "drámai" köszönés után elindultam az ajtó felé - amúgy egész érdekes mert a panel előtt megy el a vonat - ahol csöngettem a jó házba, persze előre megnéztem melyik számot kell megnyomni, mert nem akarok rögtön az első napon kínos pillanatokba kerülni a szomszédokkal. Egy barna hajú lány nyitotta ki a hatalmas kaput - ami igazából ajtó, de nagyon magas - egy virágmintás ing és egy fekete farmer volt rajta, bár fogalmam sincs ezt miért közöltem...

- Szia! - mosolygott - Petra vagy ugye?

- Aha - vigyorogtam - de honnan tudtad a nevem? - csodálkoztam.

- Lecsekkoltalak titeket facebookon... - vonta meg a vállát. - Na, gyere bevezetlek.

- Mióta vagy itt? - érdeklődtem.

- Öhm...amikor csöngettél kijöttem. Nem álltam órák óta az ajtó előtt. - nézett rám furán.

- Nem úgy. - ráztam meg a fejem. - Hanem itt...a panelban. Mióta vagy itt? 

- Jaaa. Tegnap óta. Valami fura bogarak megszállták a lakásunkat. Brr - rázta ki a hideg.

- Ohh...- nyögtem ki, aztán hirtelen megálltam. - És téged hogy hívnak?

- Adél. - mosolygott. 

- Sejtettem. - biccentettem. Ugyanis olyan modellesen nézett ki, mármint nem tudom van-e ilyen szó, de sütött róla, hogy tudja, hogy kell tökéletesen kinézni. Ami egyébként sikerült is neki. Miután beléptünk magába a panelba, a földszinten három ajtó volt meg pár kuka, és ugye a lépcső.

- Emeleten vagyunk? - kérdeztem.

- Nem - rázta meg a fejét. - ez itt a mienk. - mutatott rá ünnepélyesen a középső ajtóra, majd kinyitotta az ajtót. Rögtön egy nagyon kicsi előszobába értünk. Konkrétan három ember fér el benne, és volt még egy apró cipős szekrény. Onnan rögtön be lehetett látni a konyhába. Szép narancssárga bútorok voltak ott, a szoba végén egy parányi asztal volt, négy hasonló méretű székkel. Maga a főzőhelység nem volt nagyon a berendezés annyi helyett vett el - pedig nem volt valami nagy - hogy egy ember el tud menni, így libasorban mentünk. Adél bevezetett egy másik szobába, ami gondolom a háló volt. Volt ott egy ágy, körülbelül elég három embernek, egy fotel, még egy szék, egy íróasztal két fiókkal, egy hatalmas szekrény, és egy matrac az utóbbi és az ágy között. 

 - Szép. - biccentettem.

- Nekem is tetszik. Olyan kis cuki. - mosolygott. - Mondjuk, nem tudom, hogy fogunk elférni. A fürdőt kicsit befoglaltam, de majd egy-két dolgot vissza kell raknom a bőröndömbe. 

- Megnézhetem? - néztem rá.

- A bőröndöt? Ott van a fotelon. - mutatott az említett tárgyra.

- Nem, nem azt. Hanem a fürdőt. 

- Ja, persze. - mosolygott. - Ott van az az ajtó, a szekrény után, na az a fürdő.

- Köszi. Van még más szoba?

- Hát, a konyhában az asztalok mögött van egy kis szoba, van benne egy hűtő és két polc. Ennyi. - majd csöngettek. - Azt hiszem, megyek, megnézem ki jött. - majd ki is ment.

Elindultam a mosdóba. Ez se volt sokkal nagyobb, mint a ház többi része. Egy rozoga zuhanyzóból, egy vécéből, csapból, - ami felett volt egy kis szekrény - állt. A ház úgy összességében tényleg jó, mondjuk két embernek. Hogy mi, öten hogy fogunk itt lakni, az már egy érdekes kérdés. Kimentem a konyhába, de előtte gyorsan ledobtam az ágyra a cuccaimat.

- Szia. - néztem rá a frissen érkezett lányra. Szőke haja volt, bár a töveknél barnás, és egy fekete póló volt rajta, ami láthatóvá tette a karhajlatában lévő tetkót.

- Cső. - intett.

- Kíra vagy ugye? 

- Ja. Hallod körbe tudsz vezetni? Ez a csaj sík hülye. - mutatott Adélra, aki erre elég sértődött fejet vágott, de szerintem Kírának igaza volt, szóval segítettem neki, a duzzogó lány meg ment ajtót nyitni. Miután megmutattam a "hatalmas" házat épp ültünk volna le az ágyra, amikor kintről sikítás hallatszott majd nevetés.

- Hülye! - hallottam Adél hangját.

- Ugyan már...ez csak víz. - röhögött az ismeretlen hang. Én mentem megnézni mi történt, de mielőtt bármit is észrevehettem volna, valaki telibe lőtt egy vízibombával.

- Ugye milyen jó? - nézett az ismeretlen lány Adélra, akinek a kezei még "dobó állásban" voltak.

- Végülis...ja. - nevetett.

- Te komolyan hoztál egy kosár vízibombát? - néztem mosolyogva a csajra.

- Persze. Miért ne? Amúgy Anna vagyok. - nyújtotta kezét, én is az enyémet, de én kivettem egy lufit a kosárból, és megdobtam vele. Sikeresen szét is csattant.

- Héééé. - nézett fel mérgesen.

- Petra vagyok. - mosolyogtam diadalittasan.

- Tényleg? - vágott csodálkozott fejet. - Én is ismertem egyszer egy Petrát. És tudod  mit csináltam vele? - vett fel egy huncut fejet.

- Nem akarom tudni. - kezdtem el vigyorogva hátrálni.

- Úgy megdobtam vízi lufival, mint még soha senkit. - azzal a kosarat Adél kezébe nyomta, - persze kivett belőle egy piros darabot. - és elkezdett üldözni. Rohantam a hálóba, Anna pedig eldobta a bombát, csak az nem engem, hanem az épp kicsomagoló Kírát érte el, aki úgy nézett fel, mintha most ölték volna meg a feleségét. - nem mintha leszbikus lenne, csak a filmekben így van...áhh, túl sok filmet nézet...-

- Ki volt? - kérdezte kimért hangon, erre Anna félve felemelte az egyik kezét. Ekkorra már Adél is az ajtóban állt.

- Hé, Adél. - szólt Kíra a lánynak. - add már ide azt a kosarat. - A csaj semmit se sejtve átnyújtotta az említett tárgyat, mire a bosszús lány kivett egy darabot és neki dobta a célpontjának. Az hatalmasat csattant, ekkor síri csend telepedett le, majd hirtelen tört ki mindenkiből a röhögés - igen, még Kírából is - és mindenki egyszerre rohant a kosár felé, majd kivett annyit, amennyit csak bírt, próbált fedezékbe kerülni, és dobta gőzerővel azt, akit csak észrevett. Mire elfogyott az utolsó lufi is, mind tiszta vizek voltunk. Leültünk az ágyra és beszélgettünk.

- Amúgy körbenéztem, és nincs egy vállfánk sem. - mondta Kíra kifáradva.

- És a hűtő is üres. - biggyesztette le a száját Adél.

- Akkor el kell mennünk, vásárolni. - sóhajtott Anna.

- Nem akarok. - dőltem neki a falnak.

- Akkor maradj, hárman is elegek vagyunk. Viszont nézz addig körbe, van-e egyáltalán valami tányér vagy ilyesmi. - ajánlotta Kíra.

- Okés. - könnyebbültem meg.

Ezek után közösen összedobtunk valamennyi pénzt, a többiek kimentek, én meg maradtam egyedül a lakásban. Találtam négy lapos, három mélytányért, egy kuktát, 6 villát, 7 kést, 5 kanalat, és 3 poharat. Mondjuk az egyik villát az íróasztal fiókjában találtam, de ez mellékes. Körülbelül fél óráig még teljesen el voltam, de utána elkezdtem félni. - túl sok horrorfilmet nézek - De amikor hallottam, hogy kopognak megkönnyebbültem. Szinte futottam az ajtóig, de nem az fogadott, amit vártam.

Egy srác állt az ajtóban és éppen egy baseball ütővel akart fejbe vágni, majd miután meglátott gyorsan elrántotta az ütőt. Akkorát sikítottam, mint még soha.

- Te mégis mi a szart csinálsz? - kérdeztem ijedten.

- Én...nagyon sajnálom...de azt hittem, hogy egy betörő vagy. - pásztázta a földet.

- Mégis miért lennék az? - tártam szét a kezem.

- Tudod, mennyi betörő jár ide? Rengeteg...mondjuk érdekes, hogy csak abba házba, ahol laksz.

- És miért nem ütöttél meg? Hogy gondoltad meg magad?

- Hát...nem vagy egy betörő alkat. - mosolyodott el. - Amúgy Dávid vagyok. Itt lakok a szomszédban.

- És nincs jobb dolgod, mint hogy betörők után kutass?

- De, csak tudod, a szüleim mindig lelépnek egész nyárra. És ha az ember egyedül van otthon, akkor jobban figyel az ilyesmire. - magyarázkodott.

- Hát...biztos. - mosolyodta el én is. - Amúgy Petra vagyok.

- Király. - mondta, majd ideig csendben állt előttem - picit volt csak zavarban- majd elköszönt és elment a szomszédos ajtóhoz.

Ezek után még egy kis ideig az átlagnál gyorsabban vert a szívem, ugyanis rendesen rám ijesztett. Mindegy, majd beleírom az életrajzomba. Olyan 5 körül megérkeztek a lányok - egyébként négykor mentek el - kipakoltak mindenfélét, én meg megmutattam az evőeszköz készletünket.

- Amúgy valami nem stimmel. - jegyezte meg Adél miközben pakoltuk ki a cuccokat. - nem úgy volt, hogy öten vagyunk?

- De...akkor hol van az ötödik lány? - néztem körbe.

- Lehet, késik. - vonta meg a vállát Kíra.

- Vagy miközben idefele jött megtámadta a kínai maffia, mert igazából egy titkos ügynök. - vetette fel izgatottan Anna.

- Nyílván. - forgatta meg a szemeit a tetovált lány. - úú..az egy film...-

- Dobjunk össze addig valami vacsit, aztán majd meg jön. - rántottam meg a vállam.

- Nem rossz ötlet. Csinálunk paradicsomlevest? - csillant fel Adél szeme.

- Khmm. - köhintett Anna. - nincs paradicsomunk.

- Mit együnk? - néztem végig rajtuk.

- Ha akarjátok, csinálhatok spagettit.- vetette fel Anna-  és eszünk hozzá... - nézte meg az egyik dolog zacskóját. - fagyasztott borsót.

- Ez remekül hangzik. - vonta fel a fél szemöldökét Kíra. - Nyers spagetti borsóval.

- Jobb nincs. - tárta szét a kezét Anna.

- Ezt is ki kell próbálni. - mosolyogtam mindenkire.

Amúgy, a végeredmény nem lett rossz. Sőt, nagyon is finom lett. Ezek után beosztottuk ki hol fog aludni.

Anna, Adél és a harmadik lány fognak az ágyon aludni. Kíra a matracon - ő természetesen egyedül akart lenni. - és mivel én vagyok a legkisebb nekem jutott a kanapé. Hurrá...

Kilenc körül valaki kopogott az ajtón. Én nem akartam ajtót nyitni - gondolom ez érthető - ezért Adél ment.

Egy lánnyal jött az oldalán.

- Lányok, megjött Zoé. - ugrándozott.

- Petra vagyok. - intettem neki mosolyogva.

- Kíra. - emelte fel a kezét Kíra...olyan leszarom stílusban. Mondjuk a mai nap alatt tőle ezt már megszoktam.:D

- Én Anna. - bújt ki a takaró alól az említett lány. Hogy hogy került oda? Fogalmam sincs.

- Én Adél vagyok. - vigyorgott. 

- Tudom. - nézett rá Zoé furán. - Amikor bejöttem az ajtón akkor mondtad.

- Emlékszem, csak akkor nem lett volna olyan menő ez a szituáció.

- Ha csöndben maradsz? - sóhajtott Kíra.

- Nem, hanem ha mindenki bemutatkozni csak én nem.

- De, az előbb mutatkoztál be. - illetődött meg Zoé.

- De...de...ahj...- biggyesztette le Adél a száját.

- Inkább ugorjunk. Miért késtél? - érdeklődött Kíra.

- Elfelejtettem, hogy ma kell jönni. - nevetett Zoé.

- Hogy lehet azt elfelejteni? - értetlenkedtem.

- Hát így. - tárta szét a kezét a későn érkezett ágy. - Lemaradtam valamiről?

- Csak annyiról, hogy az ágyon aludsz. - legyintett Anna. - Amúgy, ha már az alvásnál tartunk, horkol valaki? - szegény Anna, amint ezt kimondta mindenki furán nézett rá. - Most mi van? Csak kérdeztem.

- Én azt hiszem nem...csak néha éneklek. - vonta meg a vállát Adél.

- Énekelsz? - emelte az égnek a szemeit Kíra.

- Aha. Régen rugdostam is, csak leszoktam róla, miután egy olyan csajjal aludtam együtt, aki bokszolt. Fú, de rossz volt az az éjjel. - nézett rémülten maga elé.

- Én se horkolok. Csak mindig álmomban megyek el pisilni. - nevettem. - de ez ismeretlen terep, szóval lehet, hogy máshol kötök ki.

- Kímélj, ha már a földön alszok...- nézett rám Kíra. - én nem tudok róla, hogy csinálnék valamit alvás közben.

- Én se csinálok semmit. - mondta Zoé. - te? - nézett Annára.

- Ha megfázok, akkor horkolok.

- Akkor vigyázunk az egészségedre. - szögezte le Kíra.

- Amúgy, mennyi az idő? - kérdeztem.

- 10 óra. - nézte meg a telefonját Adél. - Asszem megyek fürdeni. - mondta, majd fel is állt.

Vanda elfelejtette közölni velünk, hogy nincs elég meleg víz. Bár, ha Adél nem fél óráig fürdik, talán marad mindenkinek. Utána Zoé jött, aki 20 perc zuhanyt igényelt, Anna is, neki kiszűrődött az énekhangja, ami...khmm..nem a legjobb. Utánuk én jöttem, meg is voltam 10 perc alatt. Habár, az utolsó pár percben már langyos vízzel mostam magam. Ezért sem csodálkozom azon, hogy Kíra kb. 5 perc alatt kész volt.

A mai nap után mindenki fáradt volt, szóval ezután mentünk aludni. - most az egyszer adtam hálát azért, hogy a fotelen alszok, mert az ágy még mindig vizes volt - Egész hamar elaludtam, hál' Istennek Anna sem náthás, szóval egész nyugodt éjszakánk volt.

* Másnap

Reggel arra keltem, hogy valaki húzza a hajam. Először csak csaptam egyet a levegőbe, jelezvén a lányoknak, hogy hagyjanak még. Aztán valami megtépte az a tincset, erre már kinyitottam a szememet, és észrevettem, hogy a földön vagyok. Ez mondjuk kevésbé meglepő, mint az, hogy egy kecskével találtam szemben magam. Akkorát sikítottam, hogy az még a tegnapit is überelné. Most komolyan, én nem fogom ezt idegileg bírni, ha mindegy nap meg kell ijednem. A visításomra a többiek is felkeltek, először elküldtek melegebb éghajlatokra, majd miután meglátták a kis vendégünket mind felpattantak.

Ekkor egy idős nő lépett be az ajtón.

- Gizi! Hát itt vagy! - nézett megkönnyebbülten a kecskére.

- Elnézést, segíthetek valamiben? - néztem rá zavartan.

- Ó, nem köszönöm. Csak tudjátok mióta Gizi megtanulta kinyitni az ajtókat mindig elszökik. - rázta meg rosszallóan a fejét.

- Mármint a kecske? - nézett furán Kíra.

- Hát persze. Ó, elnézést kérek, pardon. A nevem Gertrúd. A szomszéd házban lakom. - mutatkozott be. - Azt hiszem, elviszem sétálni Gizit, biztos mozgás hiánya van, még egyszer is elnézést. - mondta, majd rárakott egy kötelet a kecske nyakára, és kivezette, mint egy kutyát.

- Ha ez nem volt fura, akkor ne szeressem a One Directiont. - mondta Anna.

- Fura volt, de ne is szeresd őket. - nézett rá Kíra. Pont ekkor kopogott valaki az ajtón. A lány, aki az imént szólt, elvonszolta magát az ajtóig. Természetesen mi is hallottuk a beszélgetést.

- Hát te meg ki vagy? - vettem észre egy férfi hangot.

- Én is ezt kérdezhetném. - mondta Kíra. - egyébként itt lakok. Ideiglenesen.

- Akkor ide hívnád a lakótársadat? 

- Melyiket?

- Hányan laktok itt? - lehetett hallani a srác hangján, hogy megdöbbent.

- Öten.

- Akkor...beengedsz?

- Nem.

- Naa, légyszi!

- Minek akarsz bemenni? - kérdezte Kíra.

- Beszélnem kell egy lánnyal. Félreértés történt. - Óóó, ezt biztos Dávid.

- Jó, gyere. - Ezután hallottunk keményen három lépést, és már ott is álltak mindketten a hálószoba ajtajánál. Nem tévedtem, Dávid volta az.

- Szia, Petra. - intett nekem.

- Hali. - mosolyogtam rá.

- Te ismersz innen valakit? - csodálkozott Adél.

- Hát, amíg elvoltatok mondhatni megtámadott. - vontam meg a vállam, mire mindenki gyilkosan nézte Dávidot.

- Az nem is úgy történt. - védekezett. - Azt hittem betörő vagy. De nem vagy az. És nem is ütöttelek meg a baseball ütővel. 

- Jogos. - bólintottam. - De miért is jöttél?

- Elfelejtettem bocsánatot kérni. - rántotta meg a vállát. - Szóval, bocs.

- Ez gyönyörű volt. - "törölte" a könnyeit Kíra.

- Nincs kedved maradni? - nézett a srácra Adél. - mármint ha van kedved...

- Nem is tudom. Az előbb úgy néztetek rám, mint egy terroristára....

- Azt hittük megütötted Petrát. - mutatott rám Zoé. - nem zavarsz minket, legalább új embereket ismerünk meg.

- Hát, jó...- felelte. - De csak ha bebizonyítjátok, hogy nem vagytok betörők........

Szereplők:)

Meghoztam a szereplőket:)

Mielőtt még elkezdeném szeretném közölni, hogy az 5 főszereplő egyenrangú, szóval nem számít a sorrend amibe őket írtam. A fiúkat pedig a képen lévő elhelyezkedés szerint írtam meg.

Cseprák Adél Alexandra (16)

Egy divatblogger, mint a világ fele ő is modell szeretne lenni, kemény diétákat tart be, és rengeteget utazik. Két barátnője van igazán a többi ember kerüli, mert nagyon céltudatos, így mindent elér, amit csak szeretne, ennek érdekében hatalmas áldozatokat képes hozni.

Mottó: Nem mindenki vonzó, de mindenkiben van valami különleges

Derdák Zoé (17)

Miután az első szerelme aznap szakított vele, amikor meghalt a nagymamája teljesen összetört. Ezek után rengetegett szorongott, de az általa hitt legjobb barátnője (aki titokban mindig a pasiját akarta) hazugságokat állított róla, és mindenkit Zoé ellen fordított. Legtöbbször otthon ül egyedül, és olvas vagy egy sorozatot néz.

Mottó: Ami miatt ma szomorú vagy, holnap attól leszel erősebb

Reif Kíra (18)

Szülei kiskorában elváltak, az apjához került. Nem kellett volna. Nála mindent megtapasztalhatott a családon belüli erőszakról. Ezek után 14 évesen árkerült az anyjához, akinek mindenféle alkalmi pasijai voltak, akik szétszidták Kírát. Majd az anyuja elkezdett inni. Ekkor költözött hozzájuk a nénikéje, aki hozta magával a kisebbik fiát, Andrist. Cigizik.

Mottó: Pálinkát hoztál?

Stegmüller Petra (16)

Ránézésre egy olyan lány, aki egy tökéletes világban él. Kítűnő, az egész iskola ismeri (és szereti is) sportol. De ez az álomvilág alatt ő teljesen össze van törve, a nagy elvárás, a semmilyenféle törődés, és a nuku segítség. Legtöbbször egyedül álomba sírja magát.

Mottó: Az ő szíve egy titkos kert, de a falak túl magasak

Weisberger Anna (15)

Egy őrült One Direction rajongó, akit a sors a kelleténél kicsit több szerencsétlenkedéssel áldott meg. Van egy srác, Ákos, akivel együtt járnak gimibe, gólyatábor óta szerelmes belé, csak a fiú még szinte barátként se tekint rá, mivel nagyon keveset beszélnek. A srácnak folyton új barátnői vannak, ő meg csak itatja az egereket.

Mottó:Vegyél már észre bazdmeg!

Andris (12)

Kedves kissrác, 2 éve ismeri az unokatesóját, Kírát. Van egy bátyja, aki belsőleg teljesen hasonlít rá, csak mivel ő még sokkal kisebb keveset dolgot tehet meg.

Ricsi (18)

Zoé exbarátja, ha lehet mondani egy igazi seggfej, de sajnos erre a lány túl későn jött rá.

Ákos (16)

A fiú, akibe Anna már régóta szerelmes, a sok barátnőjén kívül rendes srác. Focizik.

Dávid (17)

Csak egy srác, akinek enyhén üldözési mániái vannak. A szülei minen nyáron egyedül hagyják, és ki tudja hová, de lelépnek. Szeptemberben visszajönnek.

Soma (20)

Kíra unokabátyja, bár nem ismerik egymást. Egyetemre jár, de nem a tanulás miatt választotta, hanem a koleszi bulik/ balhék oka. 

Gertrúd (73)

Egy belevaló idős nő.

Gizi

A kecske

Nagy Evelin (17)

A lány, aki mindenkit Zoé ellen fordított, utóbbi nem tudja, de Ricsivel együtt vannak.

Kitti&Szofi

Két őrült lány, akik jó barátok, de rendkívül értetlenek. Ostobaságuk miatt, már gyakran a szarban hagyták Adélt, a barátnőjüket.

Kalandozás - Anna *1*

Sziasztok:)

Kicsit eltérek a normáltól, nem készítek prológust, és nem a szereplőkkel kezdek. Az első résszel szeretném bevezetni a történeteket. Anna szemszögéből:) 

Jó olvasást;) 

 ~Anna

"You and I

We don't wanna be like them

We can make it till the end

Nothing can come between"

Énekeltem együtt a youtube lejátszási listámmal. Általában mindig ezt csinálom, ha Ákosnak új barátnője van, vagy ha látom egy lánnyal. Na, jó, még akkor is ha "úgy" néz egy lányt.

Nyilván nem én vagyok az egyedüli, aki egy nagy doboz fagyival One Direction zenét hallgatva rebloggol tumblr képeket. Vagy éppen posztol...amilyen kedvem van.

Igazából ez az egyetlen hely, ahol önmagam lehetek. A suliban csakaz őrült 1d fan szerepe jutott ki nekem, örülök, ha kétnaposokon nem egyedül kell lennem. Anya szerint kibírhatatlan vagyok, ezért nincsenek barátaim. Persze, bárhogy mondhatom neki, hogy vannak, nem hisz nekem. Én sem gondolom teljesen komolyan. Jó, vannak olyanok, akikkel elvagyok, meg minden, de olyan igazi barátom...nincsen. Túlságosan is lefoglal Ákos. Igen! Az ő hibája...kellett nekem gólya táborban bele szeretnem...

Tehát éppen egy összetört szívet rebloggoltam, amikor megzizzent a telefonom - mivel a kezemben volt, akkorát ugrottam, hogy kiborult a kezemben lévő fagyis doboz, ami szerencsésen a szőnyegemen landolt, egy nőies "bazdmeg" kísérte - kaptam egy felkérést egy eseményre.

"Tumblr találkozó

Meghívjuk az 50 leghíresebb tumblr lányt, akik, mint két hónappal ezelőtt egy kávézót kapnak kibérelve. Időpont...."

Bah...voltam az előzőn, nem volt jó. Azt gondoltam, majd közösen beszélgetünk, erre az egész csapat kétfelé oszlott. Az egyik az összetört szívű lányok...a másik a nagyon szerelmes lányok. A kettő társaság egymáshoz sem szólt, mintha nem is egy helyre jöttek. Miután ezt megláttam le se ültem hozzájuk, inkább mentem haza...most se fogok elmenni!

Rögtön arra kattintottam, hogy ne számítsanak a jelenlétemre. Bőven elég volt az előző 5 perc, nem hogy még egy nap...

Sokszor hívtak már meg, de azok nem tűntek ilyen nagyszabásúnak. Jó, ez most hülyén hangzik, de eddig sosem volt odaírva, hogy a "leghíresebb 50" meg hogy "kapnak egy kibérelt kávézót" egy szalonban voltunk, amit valamelyik lánynak az anyja kölcsönadott. Biztos ennek már szervezője is van. Mondjuk, amúgy se megyek el, szóval nekem aztán édes mindegy.

A nap további részében nem tudtam mit csinálni, így végighallgattam vagy hússzor mindhárom One Directionos CD-met, a kedvenc számaimat pedig folyton visszatekertem, és egyáltalán nem vonzó koreográfiákat találtam ki rájuk. Hát, igen....az unalom nagyúr.

Éppen a zuhanyzóból jöttem ki, amikor megint rezzent egyet a telefonom. Egy üzenet jött, sőt, bele is raktak egy csoportbeszélgetésbe. A kör megalakítója az egyik kedvenc tumblis (így becézem) emberem volt. Vanda. 

"Sziasztok! (Adél, Zoé, Petra, Anna és Kíra)

Mind az ötötöknek a követőlye vagyok. (tumblin) csak asszeretném mondani h mind az 5en visszautasítóttátók a felkérést a talira:0 szóval az jutott eszembe...h van számótókra egy ajánlatóm....van egy kis házunk egy panelba (olyan cukorfalat kicsi de*-* ohh) és h nyárra odaadnám ötötöknek (ingyen) mert szerintem ha a többieket nme akarlyátok mekhalgatni akk legalább 5en beszéljetek...igazából már régebröl jött ez az 5letem...és kíváncsi vagyok h éllltek e a lehetőségel?:))))"

Először picit csodálkoztam a szövegen. Nem Vanda helyesírása miatt, hanem hogy mégis honnan jött neki ez az ötlet...Mármint nem is ismerjük egymást, nem hogy egy nyárra összezárjam magam öt idegen emberrel! Bár, ha a többiek benne vannak, egy esélyt csak megér. Legalább egyikőnk sem rajong ezért a találkozóért.

"mégis honnan a faszból jött ez az ötlet?"

Írta egy csaj...Reif Kíra

"csakúgy:) gondoltam jólesznektek:))" - Vanda

"de... nem is ismerjük egymást:D" - csatlakoztam a beszélgetéshez

"denemáááár:0 tisztajólenne:)))) a kedvenceimek vagytok*-----------*" - lehet hogy én vagyok a grammer buzi... de egy idő után nagyon idegesítő tud lenni, ahogy Vanda ír

"nem is tudom:P biztos mindenki ismeri, egymást csak én nem ismerek senkit :c" - kapcsolódott be egy lány az eszmecseréhez...valami Petra Stegmüller

"mi?....lemaradtam._." - írta egy Zoé Derdák nevű lány

"valaki engem is felvilágosíthatna...." - Adél Alexandra Cseprák...milyen vicces vezetéknevű emberek vannak:D Már nem azért, de Derdák...Cseprák...ez eléggé viccesen jött ki.

"b+ ne legyetek hülyék....olvassátok vissza -.-'' " - ez a Kíra nem tűnik valami kedvesnek...

"....nem vagyok hülye...:P de Vanda írását nehéz megfejteni...." - Petra

"Támogatom:)" - írtam oda, én értettem a szöveget...de azért ez a lány tényleg nem az írás mestere...

"azt akarta írni hogy ad nekünk egy panelt nyárra...csak tudnám minek..." - Kíra

"Jééé te tudsz kedves is lenni:D" - reagáltam le

"Jééé te nem tudsz kussba maradni...-.-" - írt nekem vissza...goni:(

"naaa ne vesszetek össze...lehet hogy egy egész nyárra össze lesztek zárva:'dd" - Zoé

"ki mondta hogy beleegyezek?" - Kíra

"van egy ötletem" - Adél

"na?" - Petra

"szavazunk....ha több az igen...akkor megyünk...ha  több a nem...akkor nem" - Adél

"jujj szerfeszkedünk*-* kilépek*-*" - Vanda

Vanda Szilágyi kilépett a beszélgetésből

"akkor mehet?:)" - Petra

" Felőlem..." - Kíra

"Igen:)" - Petra

"Nem-.-" - Kíra

"Igen...de csak ha nem veszekedtek" - Zoé

"Nem...nemtom lesz-e időm:o" - Adél 

Fúúú bakker....akkor most rajtam múlik? Ez nem jó...nagyon nem jó. Ez a Kíra nem tűnik kedvesnek - bár látszat alapján nem szabad ítélni - a Petra az aranyosnak tűnik... Zoét nem tudom eldönteni...az Adél olyan fura. Nekem kell döntenem…ahj. Nem tetszik. 5 vadidegen lány. 3 hónap. Akkor írjunk gyorsan pro és kontra érveket!

Jó mert:

- Nincs Ákos

- Nincs unalom

- Új embereket ismerek meg
- Távol vagyok a szüleimtől

- Nem kell rendet raknom

- Nem kell idióta táborokba mennem

- Nem kell nagyiékkal lemenni a Balatonra

- Esetleg még jól is érzem magam

Rossz mert:

- Elsülhet nagyon rosszul

- Kiközösíthetnek

- Megjön

- Magamnak kell kaját csinálnom

- Kíra…(ő lehet jófej de nem tudtam mit írni)

„Na…akkor most megyünk vagy sem?:)” – Petra

„Megyünk…:D” – írtam…azt hiszem boldogan

„Amúgy……elengednek mindenkit?” – Zoé

„5 perc és kiderül:D” – válaszoltam, majd gyorsan kirohantam a szobámból egyenesen a nappaliba.

-      - Anya… lehet egy kérdésem?

-      - Mi az? – nézett fel, éppen írt valamit.

-      - Na, szóval, lenne egy tábor. Ami nem tábor. De ingyenes, csak a kajáról kell gondoskodni.

-      - Tábor? – vonta fel a szemöldökét.

-      - Hát, nem igazán. 4 lánnyal lennék, ilyen csapatösszehozó tréning. – próbáltam hatni rá.

-     - Milyen csapat? – nézett rám furán.

-      - Amolyan kívülállók. – mosolyodtam el.

-     -  Ismered őket?

-      - Nem

-      - Beszélnem kell a szüleikkel.

-      - Anyaaaaaa. – néztem rá olyan „tini lány vagyok, és ne hozz ciki helyzetbe” nézéssel. – Nézd, ha baj van hívlak. Jó?

-      - Hol lesztek?

-     -  Egy panellakásban.

-      - És az hol van?

-      - Öhm nem tudom. Gondolom Pesten.

-      - És csak úgy el akarsz menni Szegedről Pestre?

-      - Tudok magamra vigyázni. – kértem ki magamnak.

-      - Nusikám… csak 15 vagy. – oktatott ki.

-      - Igen, de vannak ott idősebb lányok is.

-      - Nem is tudom. – húzta el a száját.

-      - Négyes lettem matekból. – dobtam be az aduászt. – Azt mondtad, ha elérem a négyest, akkor választhatok egy nyári programot. Ezt választom. – húztam ki magam, mintha egy ügyvéd lennék, aki éppen egy pert nyert.

-      - Rendben. – sóhajtott. – de bármi van, át mész Béla bácsiékhoz. Ők is Pesten laknak.

-      -Értettem. – mosolyodtam el. Majd elrohantam a szobámba. Addig ott zajlott az élet.

„ Jó…akkor jövök…” – Kíra

„Meg se kérdezed a szüleid?” – Adél

„Felesleges…csak jövök” – Kíra

„Én majd közben elugrok 2 hétre, de nekem ettől függetlenül jó:)” – Adél

„hova mész? – Kíra

„Tokióba…lesz egy ilyen modelles ’küldetésem’:D” – Adél

„Grat” – Kíra

„Ez most olyan ironikus ’grat’ volt…vagy olyan grat grat?:D” – Adél

„Grat grat volt” – Kíra

„Még a végén kiderül, hogy kedves vagy:’D” – Adél

„Nem is ismertek…” – Kíra

„Jövök^^” – Petra

„Megmentettetek a hatszázhúsz tábortól:D” – Petra

„Én is jövök…ha számít ez valakinek…” – Zoé

„Persze hogy számít:)” – Petra

„Mi van…az izével…asszem Anna…? – Kíra

„Meglep a törődésed:D jövök:) – Én

„Király… akkor mikor megyünk és hova?” – Zoé

„Elkérem Vandától a címet… amúgy ti hol laktok?:) Én Pestszentimre – Adél

„Szeged:33” – Én

„Nyíregyháza:)” – Petra

„Szombathely” – Zoé

„Babócsa” – Kíra

„Az meg hol van?:D” – Én

„kb. egyórányira Nagykanizsától” – Kíra

„Hát, akkor mind messze lakunk egymástól:) megyek, sziasztok:)” – Adél

„szia:) én is megyek” – Zoé

„nekem is kell még takarítanom halisztok:$” – Petra

„hali:) te amúgy utálsz engem Kíra? – én

„nem… miért?”- Kíra

„olyan goni vagy velem…:c” – én

„Az meg mit akar jelenteni? – Kíra

„gonosz” – én

„nem vagyok, gonosz ti vagytok idegesítőek – Kíra

„Akkor miért jössz? Nem mintha baj lenne… szerintem akár még jóba is lehetnénk:)” – én

„akár… attól függ, mennyire vagytok idegesítőek” – Kíra

„amúgy hány éves vagy?” – én

„18 te?” – Kíra

„15… megyek, szia:)” – én

„csá” – Kíra

*2 nappal később

Mindent megbeszéltünk hol találkozunk és mikor. Adél (mivel ő lakik Vandához a legközelebb) elvette a kulcsokat. Három napom van összepakolni és egyéb. Anya miután felvilágosítottam, hogy lesz velünk nagykorú is, könnyebb szívvel enged majd el. Én pedig a lehető legtöbb ruhát próbálom majd meg belezsúfolni a bőröndömbe. Anyu körülbelül ezerszer mondta, hogy ne felejtsek el betétet berakni. Tipikus. De mindegy, majd egy hétre el kell jönnöm, mert rokonok meglátogatnak minket, és azon persze ott kell lennem, de ezenkívül végig élvezhetem ennek a négy lánynak a társaságát. Nem nagyon sikerült egymást megismernünk, csak annyira, hogy rájöjjünk, teljesen mások vagyunk. Éppen ezért remélem, hogy érdekes lesz, és nem lesznek balhék. Vagyis inkább nem lesz sok balhé. Mert én is ott vagyok. És ahol én vagyok, ott balhé is. Vagy valamilyen testi sérülés, mint egyszer barlangász táborban. Ritka szerencsétlen vagyok, az már biztos. Tényleg! Most jut eszembe a fagyit elfelejtettem kiszedni a szőnyegből…Vajon két nap után milyen illata lehet? Hm…