Úton - Zoé *9*

Sziasztok:)
Megérkezett a 9. rész...remélem tetszeni fog^^
Általában mindig hosszú bevezetőt írok, de most nem tudok mit mondani, szóval...jó olvasást;)

*Zoé

Reggel van. Már egy ideje az ágyamban feküdtem és hallgattam a mellettem alvó Adél szuszogását. Idegesítő volt, de hagytam pihenni, mivel 2 hétig dolgozni fog, és én úgy hallottam, hogy a modell szakma nem a legkönnyebb.

A másik oldalamon Anna aludt, a fülese a fejemnél volt - miközben aludt valószínűleg kijött a füléből - így hallottam a max hangerőn szóló One Direction zenét. Ha tudtam volna hol a telefonja már rég megállítottam volna, de mivel fogalmam sem volt hol lehet, valahogy eltűrtem azokat a borzasztó dallamokat.

Andris már ébren volt és éppen pakolt be a sporttáskájába, Kírának nyoma sem volt - de a fürdőből kiszűrődő zajok alapján ott lehetett - és ennyien voltunk. Petra nélkül. A lány hiányát a később megjelenő Gizi is észrevette, ugyanis csak tanácstalanul állt egy darabig az ajtóban, majd mekegett egyet és a fejét lehajtva kisétált. Szegény kecske...

*2 órával később

Mind a kocsiban ültünk. Egy órával ezelőtt passzoltuk le Andrist Gertrúdnak, aki ugyan örült a fiúnak, de nem teljesen bíztunk benne. Viszont nemrég kapott Kíra egy üzenetet a kissráctól, hogy kiderült, Gertrúdnak van valami kecskés videojátéka - amivel egyébként Gizi (?) szokott játszani - és hogy az nagyon izgalmas, csak a kecske folyton legyőzi benne.

Szóval az autóban voltunk, többnyire csendben, Dávid a vezetésre figyelt, Adél talált egy bogarat és azzal beszélgetett, Anna 1d-t hallgatott, Kíra csak ült, én meg a többieket néztem.

Olyan nyomasztón indult ez a nap. Ha esne az eső, és beraknának valami sírós zenét elmenne egy filmjelenetnek. Csak Adélt le kéne vágni, mert túl bizarr azzal a bogárral. Azt hiszem Karcsinak nevezte el.

Amikor megérkeztünk a reptérre elbúcsúztunk Adéltól - aki sírt, mert azt hitte nem lát minket többé, pedig csak két hétre megy el - és Károly hadnagytól, aki igazából egy piros ízeltlábú, de az őrült barátnőnk miatt így kell hívnunk. Az elköszönés után Nyíregyháza felé indultunk.

- Amúgy... - szólalt meg Kíra - te nem csak 17 éves vagy? - kérdezte Dávidtól.

- De. Miért? - nézett rá furán vezetés közben.

- Jogsid csak 18 éves korodban lehet. - szálltam be én is a beszélgetésbe, mire egy pillanatra megijedtem. Eddig illegális volt a sofőrünk?

- Nem. 17-től. - mondta, mire mindketten érdeklődve néztünk rá. - Nem tudtátok?

- Biztos nem 18? - kérdeztem.

- Nem, hacsak nem Ausztriában akarsz lakni. - rántotta meg a vállát.

- Mi van? - szedte ki a füléből a fülesét Anna.

- A jogsiról beszélünk. - legyintett Kíra. - Csak 18 évesen lehet.

- Dehogy! - rázta meg a fejét Anna. - 17.

- Te ezt meg honnan tudod? - néztem rá furán.

- Fenn van gyakori kérdéseken. - mondta, mintha ezt eddig tudnunk kellett volna. Ezek után hagytuk a témát, és másról kezdtünk el beszélni.

- Te nem tudod miért ment el Petra? - kérdeztem Dávidot.

- Nektek kéne tudni, ti laktok vele együtt. - jelentette ki, miközben rám nézett a tükrön keresztül.

- Csak gondoltam te tudod. - hajtottam le a fejem. Már nyúltam volna a zsebembe a telefonomért, amikor ráeszméltem, hogy nincs ott. Még tegnap este a lányok elvették, gondolom, azt hiszik egy a helyes a történtek után. Lehet, igazuk van...

- Mit csinálunk, ha nem lesz otthon? - vetette fel Anna.

- Reménykedünk benne, hogy valaki ott lesz, és meg mondja, hol lehet. - mondta Kíra. Eközben elhaladtunk egy meki mellet, és Anna őrültek módjára elkezdett kiabálni, hogy Dávid álljon már meg, mert neki pisilnie kell. Az autó még le se fékezett teljesen, de Anna már nyitotta ki a Mc Donald's ajtaját. Két percen belül vissza is ért, sok tejszínes dobozzal és cukros zacskókkal.

- Az meg mi? - vonta fel Kíra a fél szemöldökét.

- Ha beleöntöd a mekis cukrot a mekis tejszínbe, akkor isteni íze lesz. - mondta csillogó szemekkel Anna.

- Ú, adj nekem is! - kérleltem izgatottan, mert ezt a módszert én is ismerem, és imádom.

- Ti kértek? – kérdezte Dávidot és Kírát, miközben átnyújtotta nekem az alapanyagokat.

- Vezetek. – jelentette ki a fiú, a lány pedig csak megrázta a fejét.

- Amúgy minden oké? – néztem Dávidra, mert a szokásoshoz képest kicsit, hogy is mondjam, hideg volt.

- Ja.  – bólintott, mondjuk ez nem volt valami meggyőző. Lehet, hogy tudja, miért ment el Petra. Mondjuk a hangulatát elnézve, nem lenne valami jó döntés megkérdezni. Úgy is hamarosan találkozunk a „szökevénnyel.”

- Izé, nekünk elmondhatod. – szólalt meg zavartan Anna.

- Mondtam, hogy jól vagyok. – rázott le minket, majd újra az utat figyelte.

- Még mennyi idő? – kérdezte Kíra.

- Két óra. – válaszolt Dávid, majd bekapcsolta a rádiót, gondolom ezzel jelezve, hogy ne szóljunk hozzá.

- Olyan kár, hogy sose adnak 1d-t. – biggyesztette le a száját Anna.

- Hál’ Istennek. – mondtam könnyebbültem, majd miután ránéztem az őrült rajongóra, gyorsan hozzátettem – Nem szeretheti őket mindenki.

- De. – mondta durcásan.

- Nem. – ráztam meg a fejem.

- De. – vágott vissza.

- Nem. – mondtam, mert nem hagyhattam őt nyerni.

- De. – felelte eszelősen.

- Abbahagynátok? – kérdezte fáradtan Kíra.

- Nem. – rázta meg a fejét Anna, mire diadalittasan felnevettem.

- Haha! Kimondtad, hogy nem. - vigyorogtam idiótán.

- De más kapcsán. – duzzogott.

- Nyertem. – húztam ki magam.

- Nem. – rázta meg a fejét.

- De. – bólintottam, mire megfordult a helyzetünk.

- Bibibi! Te is kimondtad. Egyenlő az állás. – mondta büszkén, mire Dávid még jobban feltekerte a hangerőt, ezzel közölve, hogy maradjunk kussban.

A rövid beszélgetés után az ablaknak döntöttem a fejem, és próbáltam elaludni, mert mást nagyon nem tudtam csinálni. Végig az járt a fejemben, hogy vajon most mit csinálhat Petra? Boldog, szomorú, magányos, kétségbeesett, megkönnyebbült? Nem tudtam eldönteni.

Egész végig csak arra vártam, hogy érkezzünk már meg, és eme várakozások közepette valamikor bealudtam. Arra ébredtem, hogy Anna bökdös, hogy megérkeztünk.

Hirtelen elöntött a boldogság, mert tudtam, hogy remélhetőleg hamarosan találkozunk Petrával. Elméletileg az ő házuk előtt álltunk. Dávid kicsit messzebb leparkolt és nem is jött velünk, mert szerinte valakinek vigyáznia kell az autóra. – Szerintem csak szimplán nem akart rögtön találkozni Petrával –

A kerítés előtt a csengőt kerestük, mivel azt sehol sem láttuk. Már vagy tíz perce szerencsétlenkedtünk ott, amikor Anna elveztette az egyensúlyát, és a kapu kilincsébe kapaszkodott, ami kinyílt, tehát egész végig nyitva volt. Kurva jó!

Odamentünk a bejárati ajtóhoz – ahol már volt egy kicsi, kopott, sárga csengő, amit meg is nyomtunk – és egy középkorú nő nyitott nekünk ajtót, kosztümben. Eléggé hivatalosan festett. Mint egy ügyvéd, vagy valami fontos ember.

- Jó napot! Petra itthon van? – kérdezte Anna barátságosan, mivel előre megbeszéltük, hogy ő beszél, mert ő tűnt a legszimpatikusabbnak szerintünk.

- Kik vagytok? – vonta fel a fél szemöldökét.

- A barátai. – mondtam.

- Nincs itthon. – jelentette ki. – De megnézhetitek a parkban. Oda ment.

- Köszönjük. – mosolyodtam, el, majd meg is fordultunk, aztán vissza, mert nem tudtuk hol van az a park. – Meg tudná mondani hol is van pontosan? – erre kaptunk egy már túlságosan is részletes útbaigazítást, majd elköszöntünk, és elindultunk a célunk felé. Még fél füllel hallottam, ahogy a nő válaszol valamit a headsetjében.

- Remélem, még ott lesz. – motyogtam magamnak.

- Istenem! Miért ne lenne ott? – forgatta a szemét Kíra. – Nem csoda, hogy elment, ha mindenki ennyire pesszimista.

- Bocs, hogy élek. – mormogtam durcásan, majd bevártuk Annát, aki elidőzött egy kerti dísznél, mert szerinte pontosan úgy nézett ki, mint a kémia tanára.

Nagyjából megjegyeztük, hogy merre kell menni, így meg is találtuk a parkot, ami viszont hatalmas volt, és sehol sem láttuk Petrát.

- Kezdjünk el kiabálni, akkor biztos észrevesz minket. – vetette fel Anna, de amilyen pillantást kapott Kírától, dobta az ötletet.

- Inkább sétáljunk körbe. – rántottam meg a vállam, majd el kezdtem gyalogolni egy random irányba, a többiek meg követtek.

- Milyen undorítóak. – nézett fintorogva Kíra egy enyelgő párra. – Miért kell az ilyeneknek emberek elé menni?

- Mert boldogok. – mondta Anna. – Én is ezt csinálnám Ákossal. – ábrándozott.

- Mint mondtam, undorító. – szögezte le Kíra, majd csöndben mentünk tovább.

- Az ott nem ő? – néztem egy távol lévő lányra.

- Ezt nem hiszem el. – rázta meg a fejét hitetlenkedve Kíra. – Ott ül társaságban, de azért le kellett tőlünk lépnie. Mintha az a pár seggarcú sokkal jobb lenne nálunk!

- Boldognak tűnik. – húzta el a száját Anna. – Most semminek érzem magam.

- Odamenjünk? – sóhajtottam.

- Nem merek. – pásztázta a földet Anna.

- Menjünk. – forgatta meg a szemeit Kíra. Így hát elindultunk feléjük. Szerintem mindhárman szarul éreztük magunkat, mert ott volt Petra, aki mosolyogva beszélgetett a barátaival, mi meg feláldoztuk rá – és Adélra – a napunkat, de a jelenlegi pillanat szerint egyáltalán nem érdekelte. Legszívesebben láthatatlan lettem volna, és néztem volna órákig, ahogy beszélget, hátha mi is szóba kerülünk. Bár erre kevés esélyt láttam.

- Hé, Petra…- szólaltam meg, mikor közel értünk, ő meg riadtan ránk pillantott.

- Ti mit kerestek itt? 

Hülyékkel - Anna *8*

Sziasztok:)
Sajnálom a késésért, de nekem a többi emberrel ellentétben nyáron kevesebb időm van. - Vegyük példának a tegnapi napot, amikor a napom három egymás után következő programmból állt, reggel tíztől este fél tízig - szóval nyílvánvalóan nem naponta lesznek részek, de minden magamtól telhetőt megteszek, csak várjatok, és ne iratkozzatok le rögtön!
Egyébként köszönöm a kedves kommentelőknek a támogatásukat, és még egyszer elnézést a késésért:)
Jó olvasást:D

*Anna

Reggel arra ébredtem, hogy mindenki komolyan beszélget, Kíra és a - vörös szemű - Zoé magyaráznak. Mikor észrevették, hogy én is ébren vagyok, Kíra sóhajtott egyet, és mondta közben, hogy "Nem igaz, miért nem mondtuk mindenkinek elegyszerre”, majd elkezdtek arról mesélni, kivel beszélt Zoé. És, hűha. Eléggé furcsa, hogy megkért valakit, hogy számoljon be neki Ricsiről, de amit az a hülye - ribanc - Evelin művelt, az undorító. Esküszöm ki kéne tenni a +18-as karikát azokra, amiket Zoénak írt.

Petrán látszott, hogy ő már egy kicsit unta a történetet - nyílván ő ébredt fel először - Adél szokásához híven, folyton közbekérdezett, Andris pedig csak szórakozottan figyelte az eseményeket. Ez a pesti élet, olyan, mint egy szappanopera. Már el is képzeltem mindenkinek a nevét. Én lehetnék Esmeralda, Adél Rozita, Petra Bonita, Kíra Esperanza, Zoé meg Delilla. Aztán a fiúkat nevezhetnénk, Benitonak, Eduardonak, Carlosnak, Diegonak és Fredericonak. – sorrendben Dávid, Soma, Andris, Ricsi és természetesen Ákos - Na, jó, talán kevesebb időt kéne eltöltenem a nagymamámmal, aki túl sok szappanoperát néz.

Már éppen kezdtem volna el gondolkodni a One Direction tagok spanyol nevein, amikor két lány megjelent az ajtóban. Egy szőke hajú világos bőrrel, és egy barna loboncú, sokkal jobban lebarnulva. Mindketten idiótán mosolyogtak ránk, majd Adél felpattant, és egyesével megölelte őket.

- Nem akarom megszakítani ezt a minősíthetetlenül borzasztó pillanatot, de még is ki a francok ezek? - kérdezte Kíra Adéltól.

- A barátnőim. Azért hívtam őket, mert olyan szomi volt a hangulat reggel. - biggyesztette le a száját a nem túl okos barátnőnk.

- Nem kellett volna szólni? - faggatózott Zoé.

- Felőlem maradhatnak. - rántotta meg a vállát Andris, mire Kíra fejbe csapta, és morgott neki valamit, amit mi nem hallottunk.

- Szeretitek a One Direction? - érdeklődtem komolyan.

- Igen. - csillant fel a szőke hajú lány szeme. - A fotózások közben, van, hogy néha az ő számaik mennek.

- Hát ezek barátok! Minek őket elküldeni? - kérdeztem idióta fejjel a lányoktól.

- Tényleg azok. - bólogatott Adél túlzott beleéléssel - Mondjuk, nem túl okosak, - kuncogott - de el tudnak számolni húszig, és csak néha hagynak ki pár számot. Én már százig is el tudok, csak az ötvenhármat valamiért mindig kihagyom. - rázta meg hitetlenkedve a fejét. 

-  A modellek mind ilyen hülyék, vagy csak mi vagyunk ilyen szerencsések veletek? - nézett rajtunk végig Kíra, akinek, mint általában, most is igaza volt.

- Mi igenis okosak vagyunk! Tudjuk, hogy Napóleon találta fel a Rubik-kockát. - húzta ki magát a barna hajú.

- Úristen. - motyogta maga elé Petra. - Ilyen emberek élnek ebben a világban?

- És az ilyennek gyereke lesz. - nézett maga elé hitetlenkedve Zoé.

- De legalább szeretik a One Directiont. - mosolyogtam elégedetten. - Egyébként hogy hívnak titeket?

- Én Kitti vagyok, ő meg Szofi. - mutatott vigyorogva a szőke a barnára.

- Nincs esetleg egy húgotok? - kérdezte Andris, mire én csaptam fejbe. Van egy halvány megérzésem, hogy hasonlít a bátyjára.

- Nincs. - rázta meg a fejét Szofi, Andris pedig szomorúan lehajtotta a fejét.

- Kár. - csak ennyit mondott.

Ezek után jól elbeszélgettünk velük, bár néha párszor el kellett magyarázni a kérdést, de ezen kívül aranyosak voltak. És egyiküknek sem az a kedvence az 1d-ből, mint nekem, szóval nincs számomra konkurencia. - Mondjuk, ha látom Zaynt, vagy Niallt, megígértem nekik, hogy elrabolom őket, és odaadom Szofinak és Kittinek - Amúgy Adélt egy fotózáson ismerték meg, amikor egyikőjük sem tudta, hogy kell kinyitni az egyik sminktáskát, aztán rájöttek, hogy az egy tégla. Epic fail. 

De amikor távozniuk kellett, kiderült, hogy még azért is jöttek, mert elviszik Adélt két hétre, mivel mennek Japánba egy fotózás miatt. Ez azért elég szomorú hír volt, mert akkor én leszek a leghülyébb, és nem Adél, szóval társadalmilag alacsony szinten fogom magam érezni. Meg mi egyébként sem akartuk velük elengedni a lakótársunkat, és mivel a gép holnap indul, úgy döntöttünk, majd Dávid - kocsijával - együtt kivisszük a reptérre, ezért még maradhat velünk egy kicsit. 

Mikor elmentek Adél hallott egy morgást és az, az idióta azt hitte, hogy az egy járkáló, ezért bezárkózott a fürdőbe, és azt mondta szerezzünk neki fegyvert, hogy el tudjon bánni vele.

Jó napot kívánok, Weisberger Anna vagyok, és agyat szeretnék kérni, szegény társamnak, Cseprák Adélnak. Köszönöm!

Percekig gondolkodtunk, hogy mit kéne csinálni - főleg, hogy Petrának már pisilnie kellett - nekem eszembe jutott, hogy kérhetnénk Dávidtól egy játék pisztolyt - mivel Andris nem hord magával, és Dávid is volt egyszer kissrác, szóval valószínűleg, még valahol van neki minimum egy - és majd azt mondjuk Adélnak, hogy igazi. Mindenki Petrára nézett, de azt mondta, hogy neki most nincs kedve átmenni - furcsa - ezért én mentem, a többiek, addig megpróbálták kicsábítani Adélt.

Kimentem a lakásból, és Dávid ajtajához álltam, bekopogtam, majd benyitottam. Ekkor teljesen lefagytam, mert két felnőtt, és egy 5-8 év körüli kislány volt benn. 

- Öhm, helló. - köszöntem iszonyatosan vékony hangon.

- Szia, Anna, segíthetek? - kérdezte kedvesen Dávid.

- Hát, öhm, ja. - bólintottam zavarodottan.

- Háttal nem kezdünk mondatot. - rázta meg az egyik felnőtt - nő - a fejét. Szuper, gondolom magyartanár.

- De ez a mondat is azzal kezdődött. - értetlenkedtem. - Fuck logic. - rántottam meg a vállam.

- Mióta beszélsz te félig angolul? - érdeklődött Dávid.

- Amióta a One Direction angol. - adtam meg az egyértelmű választ.

- Szóval mi is kell? - kérdezte a szomszédunk, de ekkor becsapódott mellém - majdnem fellökött - Zoé, aki valamiért nagyon boldog volt.

- Tudom, hogy szedjük ki a foltot! - vigyorgott büszkén, aztán észrevette az idegen embereket, és lefagyott az arcáról a mosoly. - Mondd, hogy ezek nem sík hülyék. - fogta meg fáradtan a fejét.

- Kikérem magamnak! - háborodott fel a nő, mire Zoé csak legyintett. - Dávid, milyen foltról beszélnek?

- Egy unikornis ráhányt a matracára. - mondtam. 

- Kettő is. - mosolygott Dávid a megszólalásomon.

- De lehet, hogy hipóval kijön. Mármint a fehér cipőket néha azzal fehérítik, mondjuk, az sosem jön össze, de nekünk sikerülni fog, mert...- gondolkozott el Zoé.

- Sajt. - bólintottam.

- Mi? - értetlenkedett Zoé.

- Mert sajt. - magyaráztam.

- Ezt inkább rád hagyom. - mosolyodott el.

- Akkor te hipóért jöttél? - kérdezte Dávid Zoét, mire a lány bólintott. - És te? - nézett rám.

- Játék pisztolyért. - mondtam, mire kicsit hülyén éreztem magam, mert a két felnőtt úgy nézett rám, mint valami idiótára, ezért hozzátettem - Adél hallott valami morgást, és azt mondta, hogy az egy járkáló, és addig nem képes kijönni a fürdőből, amíg nem adunk neki fegyvert, hogy megölhesse.

- Valószínű kutya volt. - bólintott Dávid. - Felettünk egy srácnak van egy. 

- De akkor adsz pisztolyt? - tértem a lényegre.

- Megnézem. - mondta, majd intett, hogy jöjjek vele, legalább addig nem kell azokkal az idegen emberekkel lennem. Zoé meg valószínűleg visszament.

- Kik ezek az emberek? - kérdeztem.

- Rokonok. - rántotta meg a vállát. - Minden nyáron jönnek. A nő, Anita tiszta rendmániás, a pasi, István pedig folyton idióta kérdéseket tesz fel. A kiscsaj, Lora meg mindenért sír. - forgatta a szemeit.

- Akkor ne engedd be őket. Mondd azt, hogy nem vagy otthon. - adtam ötletet.

- Áh, előre felhívnak és egyeztetik. Borzasztóak. - mondta unott arckifejezéssel.

- Akkor jelentsd be, hogy meleg vagy. Általában működik. - mosolyogtam.

- Te már kipróbáltad? - kérdezte vigyorogva.

- Talán. - rántottam meg a vállam. - De működik. Csak annyi a kockázat, hogy lehet, egy pszichológusnál fogsz kikötni.

- Az még belefér. - mosolygott, majd diadalittasan elővett egy játék pisztolyt, amit átnyújtott nekem, én pedig a magasba emelve kiszaladtam vele, egészen a lakásunkig. Amikor elindultam, még hallottam, hogy Dávid nevet, aztán fokozatosan eltűnt a hangja.

- Adél, hoztam neked fegyvert. - mondtam a lánynak, aki rögtön kitépte az ajtót, és kirántotta a játék pisztolyt a kezemből, majd lopakodva kiment az ajtón.

- Szólni kéne, hogy a morgás csak egy kutya volt? - kérdezte Zoé. 

- Nem fontos. - mosolyodott el Petra.

- Várjunk, nem hoztam hipót. - kapott a fejéhez Zoé.

- Nem hiszem, hogy azon még lehetne menteni. - mondta Andris, ezzel mindenki egyetértett.

- Viszont, ki kell szabadítanunk Dávidot, mert idegesítő emberekkel van bezárva. - emeltem fel az egyik ujjam figyelmeztetésképp.

- Oké, akkor felhívjuk telefonon, és azt mondjuk, hogy javítson meg valamit. De az emberek nem fogják tudni, hogy itt vagyunk a szomszédban. - vetette fel Zoé.

- Nem rossz, és akkor meg is kérhetjük, hogy sofőrködjön holnap. - mondtam. Mindenki bólintott, Petra pedig fölállt.

- Én addig elmegyek vajat venni, mert elfogyott. - jelentette ki, és már el is tűnt. 

- Tegnap még meg volt a fele. - szólalt meg Kíra, majd hozzátette. - Kamuzik.

- Szerintetek kerüli Dáv... - kérdeztem volna, de Andris közbevágott.

- Mindegy. Csináljuk.

Ez után minden úgy ment, ahogy mennie kellett, Dávid húsz perc múlva nálunk volt, én pedig a kedvenc One Direction dalommal szórakoztattam. Adél is beesett valamikor teljesen szakadt ruhában és koszos arccal. Fogalmam sincs mit csinált, de nagyon elégedettnek tűnt, szóval inkább rá hagytuk, mint mindig. Aztán, ha ajd a rendőrség keresi, mi ártatlanok vagyunk.  Petra, viszont nem került elő. A bolt tízpercnyire van, szóval minimum fél óra alatt meg kellett volna érkeznie, de eltűnt. Már éppen mentünk volna utána, amikor küldött egy sms-t, hogy még sétál egy kicsit. Igen, határozottan kerüli Dávidot. De nem értem, miért nem mondja meg nekünk, hogy miért nem akar vele találkozni.

Egy idő után a vendégünk elment, de Petra valahogy nem akart megjelenni, már ezerszer hívtuk, de semmi. Ezért úgy döntöttünk, hogy utána megyünk.  – Csak Adél és Andris maradt, előbbi pakolt, utóbbit pedig nem engedtük, mert már fél tíz volt – Először az volt a terv, hogy szétválunk, de akkor lehetséges volt, hogy még több ember tűnik el, - egyébként is, csak hárman voltunk – ezért együtt sétáltunk. Tizenegyre az egész környéket bejártuk, de Petrát sehol sem láttuk, pedig még embereket is kérdezgettünk. A boltba is bementünk, de az árus nem emlékezett, hogy a vevők milyen ruhában voltak, vagy, hogy néztek ki, ezért ott reménytelen volt a helyzet.

Éjfél körül jártunk, amikor már kezdtünk kicsit kétségbeesni. Hol lehet? Mit csinálhat? Vissza biztos nem ment, mert szóltunk az otthon maradóknak, ha Petra megjelenik, azonnal hívjanak minket, de semmi. Senki se látta vagy ilyesmi. Negyed egykor kaptam egy üzenetet:

„ Sziasztok:) bocsi, hogy nem szóltam, de hazamegyek… nem tudom visszajövök-e csak… mindegy… szóval jó szórakozást:’)”

- Mi a fasz? – olvasta értetlenkedve Kíra.

- Úristen. – motyogtam.

- De miért? – kérdezte Zoé. – Mit nem mondott el?

- Vagy miket. – tette hozzá Kíra. – Nem hiszem, hogy egy olyan lány, mint ő egy dolog miatt csak úgy meghátrálna.

- Meg kell kérdeznünk Dávidot. – mondta Zoé.

- Nem. – ráztam meg a fejem. – Elmegyünk érte.

- Ez a beszéd. – mosolyodott el Kíra, és elindultunk hazafele.

Hálát adtunk a vibernek, hogy jelezte, hol lakik Petra, így miután kidobtuk Adélt a reptéren, mehetünk is, hogy visszahozzuk Petrát. Vagy legalább beszéljünk vele. A legnagyobb baj az Andris, mivel érte holnap jönnek, de nem tudjuk kire bízni, ezért kénytelenek voltunk szólni Gertrúdnak, hogy vigyázzon ő rá. Szóval, ha az anyja csak egy békát talál majd, akkor határozottan fogjuk tudni mi történt.

A mai nap után teljesen kifáradtunk, Kitti és Szofi, Dávid hülye rokonai, és Petra. Egy jó alvás után remélhetőleg mindenki teljesen a formájában lesz. Mondjuk nekem egy One Direction VIP koncertjegy is megtenné…

Titkok - Petra/Kíra *7*

Sziasztok:)
Köszönööööm<33
15 feliratkozó, el sem hiszem*---* (hármat nem láttok, mert láthatatlanba vannak)
1000 oldalmegjelenítés^^
Erre a kettő számra hoztam egy kis hálaadást nektek:33
Elkészült a blog trailere:) (itt meg lehet nézni)
Én csináltam, és bár eléggé béna lett szeretetből jött nektek:)

*Petra

Reggel arra keltem, hogy Gizi a lábamat harapdálja. Igazából egy hónap alatt már hozzá lehet szokni, de azért még meg kell nevelnem egy kicsit. - Ha már Gertrúd nem tette meg - 

- Szia, Gizi! - ültem fel mosolyogva az ágyon, ő pedig mellém pattant. Mindenképpen meg akartam örökíteni, hogy van egy kecske-barátom, ezért elővettem a telefonom és készítettem egy fényképet. A képen egyébként látható a mellettem – nyitott szájjal - alvó Anna is. Majd kimentem a konyhába, hogy adjak egy kis salátát a vendégemnek. - elmentünk venni boltba, mert Gizi olyan gyakran jön át hozzánk, hogy már kénytelen voltam kaját szerezni neki - Miután megetettem, kiengedtem az ajtón, és láttam, ahogy a mellső lábaival kinyitja Gertrúd lakásának az ajtaját. Ez már több mint bizarr.

Amikor visszaértem a szobába már Zoé - szokás szerint a telefonját nyomkodta - és Anna már ébren voltak. Adél kinn aludt a konyhában, - Gizi csupán háromszor ment át rajta, de a csaj úgy alszik, mint a bunda - Kíra a földön, Andris pedig a fotelban bóbiskolt. 

- Mit fogsz csinálni? - kérdezte Zoé.

- One Directiont hallgatok. - mondta Anna a fülessel a fülében.

- Nem, te! Hanem Petra. - forgatta meg a szemét, Anna pedig csak bólintott, és hatalmas beleéléssel kezdte tátogni a dalt - amit hál' Istennek nem hallottunk.

- Hogy érted, hogy mit fogok csinálni? - néztem Zoéra értetlenül.

- Tudod, tegnap kicsit bekavartam Dávidnál. - mondta zavartan.

- Ja, tervezgettem, hogy beszélek vele. Szerintem felöltözök és megyek is. - álltam fel.

- Ne felejts el fogat mosni! - szólt rám Zoé. - Mármint, sose lehet tudni mi, lesz. - tette hozzá.

Elmentem a fürdőbe készülődni - mármint nem öltöztem ki, vagy ilyenek, csak a szokásos reggeli dolgokat intéztem - felvettem a ruháimat, megmostam a fogamat - Zoé örülhet - de a hajamat lusta voltam kifésülni, szóval csak összefogtam.

- Így nem mehetsz. - rázta meg a fejét Zoé, amikor kijöttem a mosdóból, majd felpattant, elment a szekrényig, és elkezdett turkálni az én részlegemen - több részre osztottuk, hogy ne keveredjenek össze a ruhák - majd kivett egy virágmintás nadrágot, egy babarózsaszín blúzt és egy fekete csipkemellényt.

- A szomszédba megyek nem divatbemutatóra. - forgattam meg a szemem.

- Nem a szomszédba mész, hanem egy félrandira, ott pedig csinosan kell megjelenni. - oktatott ki.

- Félrandi? - kérdeztem visszatartva a mosolyom.

- Igen, mert lehet, hogy randi lesz belőle, de lehet, hogy nem. - mondta, majd elkezdett tapsolni amolyan "Siess, és menj" stílusban, én pedig kimentem az ajtón, és bekopogtam. Mondjuk fura volt, hogy Zoé ennyire próbálkozott segíteni, mintha csinált volna valamit, amiről nem tudok.

A kopogás után pár másodperc múlva, egy kócos hajú fiú nyitotta ki az ajtót, miközben a szemét dörzsölte. Mondjuk amint meglátott, kicsit feléledt, és kínosan beinvitált. Nekik valamivel nagyobb a lakásuk - nagy nappali, pici konyhával, asztallal, egy fürdő, és egy hálószoba - így a bútoroknak is növekszik a méretük, tehát kényelmesen el tudtunk helyezkedni az asztalnál egymással szemben.

- Mész valahova? - kérdezte Dávid, gondolom az öltözékemre utalva.

- Csak ide, de rendesen felöltözve Zoé nem engedett el. - ráztam meg a fejem hitetlenkedve.

- Miért? 

- Mert meg volt győződve arról, hogy ez egy félrandi. - magyaráztam unottan, miután ezt elmondtam elmosolyodott.

- Hát jó. - hagyta rám még mindig vigyorogva. - Szóval minek is köszönhetem, hogy itt vagy? - tért a lényegre, de azért kicsit zavart ez a mondat, és ezt meg is jegyeztem.

- Eddig egy csomószor átjöttem csak úgy, de sose kérdezted meg. Egyébként beszélni akartam, tudod a tegnapról.

- Hajrá. - bólintott, hátradőlt a székben és figyelt. Mármint engem. Gyorsan elkaptam a tekintetem, mert fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék, főleg úgy, hogy most egy kicsit ellenszenvesnek tűnt.

- Minden oké? - kérdeztem tőle, mert zavart, hogy máshogy viselkedik velem.

- Persze, miért ne lenne? - kérdezett vissza, én pedig elhúztam a számat. - Csak nem értem miért jöttél. - tette hozzá, mire csodálkozva felnéztem rá.

- Már mondtam, megbeszélni a tegnapot. - mondtam, mire előredőlt, és rátámaszkodott az asztalra.

- Nézd, nem vagyok hülye. Lehet, hogy a haverjaim azok, és bevették a tegnapot, de én nem. - jelentette ki.

- Akkor tudod, hogy... - folytattam volna, de nem bírtam. Mármint olyan furán kezelt, mintha nem bírna, és akkor még nem akartam semmi nem kedveset a szemébe mondani.

- Hogy nem tetszek neked. Igen. - bólintott. - Nem mintha eddig nem tudtam volna. - mosolyodott el keserűen.

- Oké. - nyögtem ki. Sajnáltam ezt az egész helyzetet. Azt reméltem, hogy majd nevetve visszaemlékezünk, és elfelejtjük a tegnapot. Úgy néz ki, ez nem sikerült. - Mérges vagy rám? - kérdeztem végül meg azt, ami eddig egész végig a fejemben motoszkált.

- Nem, dehogy. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Csak fáradt vagyok.

- Nem veszem be, amikor fáradt vagy, akkor elalszol, miközben ülsz, de nekem most teljesen ébernek tűnsz. - mondtam, és büszke voltam arra, hogy egy kicsit már ki tudok igazodni Dávidon.

- Akkor sem vagyok mérges. - jelentette ki, majd felállt, elsétált az ablakhoz, nekidőlt a párkánynak és kinézett. - Csak, nem tudom. Olyan furán érzem magam.

- Azt hiszem, sejtem miről beszélsz. - bólintottam. - Ezért gondolkodtam azon, hogy eljöjjek-e ide. - ezek után felálltam, mert úgy éreztem magam, mint egy kikérdezésen, odasétáltam Dávidhoz, és melléálltam. Percekig csak úgy néztünk ki az ablakon, vizslattam az autókat, a babakocsis anyukákat, a szerelmes párokat, a barátokat, a hajléktalanokat, egyszóval mindent. Majd Dávid törte meg a csendet.

- Kérdezhetek valamit? - nézett rám, mire bólintottam. - Volt már valaha barátod? - erre elég furán néztem rá, mire kapkodva hozzá tette - Mármint, a többieken nagyjából látszik. Zoénál egyértelmű, Kírának is valószínűleg volt, Anna természetesen csak Ákosra gondol, Adél pedig a tökéletes modell fiúra vár. De rólad egyszerűen nem tudtam eldönteni. - rázta meg mosolyogva a fejét.

- Hát, tulajdonképpen már volt, de nem nevezném igaz kapcsolatnak. - húztam el a számat.

- Miért?

- Ahhoz, hogy megértsd, muszáj beszélnem a szüleimről. - kezdtem neki - Szóval, ha egy átlagember megnézi az őseimet, azt lehet feltételezni, hogy csak elvárják, hogy okos legyek, pedig nem így van. Apa az várja el, hogy kitűnő legyek, nem érdekli, ha puskázom, ha csalok, sőt mutatott technikákat is! Neki csak az a lényeg, hogy ha egy fontos ember, aki sok lehetőséget nyújthat apunak, akkor lássa, hogy jól tanulok. Ezért küldenek mindenféle iskolán kívüli programra. Szóval úgy jöttem össze az exbarátommal, hogy a fiú apja valami nagy befektető vagy mi volt. És apa szerette volna a támogatását a cégnek, ezért követelte - hangsúlyoztam a "követelte" szót - hogy járjak a fiúval, hogy sok pénzt adjon a srác apja a cégnek. Azért érted azt, hogy egy apa, nem hogy eltiltja a lányát egy csávótól, hanem követeli azt, hogy összejöjjön vele? - kérdeztem felháborodottan. - Egyébként is a srác, eléggé bunkó volt és beképzelt, de nem szakíthattam vele addig, amíg apa rá nem jött, hogy a fiú apja egy szélhámos, utána parancsolta, hogy szakítsak a csávóval. Nem mintha szomorú lettem volna miatta. 

- Azta...rendes szüleid vannak. - jegyezte meg ironikusan Dávid.

- Tudom. - húztam el a szám.

- És egy normális sráccal nem is randizhatnál? - kérdezte.

- Nem, csak ha  a szülei, vagy valamilyen rokona befolyásos. - forgattam meg a szemem.

- És miért nem ellenkezel? - érdeklődött.

- Nálunk a rokonságban mindenki ilyen. Az egyik családban egy fiú ellenkezett, és elküldték valami japán nevelőintézetbe.

- Most már, legalább ha megszöknél, tudnál menni a lányokhoz. - mosolygott rám, mire bólintottam. - Szóval, amikor tetszett valaki rögtön el kellett felejtened?

- Az igazat megvallva még sosem tetszett senki. Fogalmam sincs milyen érzés. - mosolyodtam el csalódottan. - De már azt hiszem, mennem kell. Szia. - köszöntem el Dávidtól, és átmentem a lányokhoz, ahol már mindenki ébren volt, Andris pedig betétes dobozokból épített várat.

- Azokat meg honnan szerezted? - mutattam a nők egyik legintimebb dolgára.

- Adél adta őket. - mosolygott.

- Honnan van neked ennyi? - kérdeztem a tulajdonostól.

- Sosem lehet tudni. - rántottam meg a vállát, majd visszatért az eredeti elfoglaltságához, ami nekem úgy tűnt, hogy zabpelyheket próbál színsorrendbe rakni - csak az a vicces, hogy az összes barna - 

- Sikerült beszélnetek? - kérdezte félve Zoé.

- Aha. - mosolyogtam rá.

- És? - nézett fel Kíra valami könyvből, bár a borítója alapján rájöttem, hogy én tuti rosszat álmodnék tőle.

- Most el kéne mesélnem az egészet? - pillantottam végig mindenkin.

- Igen. - válaszolt lelkesen Anna mindenki helyett, így hát elmondtam mindent. Komolyan, nem hagytam ki semmit, még azt is közöltem velük, hogy mikor hogy álltam, ültem, satöbbi.

- Miért nem meséltél a szüleidről? - csodálkozott Anna.

- Sose kérdeztétek. - rántottam meg mosolyogva a vállam.

- Tényleg nem tetszett még senki sohasem? - tátotta el a száját Adél. - Tök durva. Én már egy csomó modell srácba voltam szerelmes.

- Tényleg nem. Azt se tudom milyen érzés. - rántottam meg a vállam, mire Annának felcsillant a szeme, amolyan "na, én most elmondom neked milyen szerelmesnek lenni" stílusban.

- Hát, legyen fiú vagy lány. Ugyanaz. Amikor meglátod, olyan érzés, mintha minden fényesebb lenne, mintha hallanád az angyalok hangját. Olyan jó érzés, mint amikor a kedvenc 1d számod megy a rádióban, vagy amikor a pincér hozza a kaját az étteremben. Sőt, sokkal jobb! Ha hozzád beszél, legszívesebben szétnyílnál, mint egy rózsaszál, és körbenőnéd az egész világot, hogy mindenki tudja, "Igen, én szerelmes vagyok!" És amikor rád mosolyogok, olvadozol, mint egy fagyi, legszívesebben jó szorosan magadhoz ölelnéd, és sosem engednéd el. - beszélt olyan beleéléssel, amilyet még csak akkor láttam, amikor a One Direction filmről beszél. - Szóval. Csodás szerelmesnek lenni.

- Egy cseppet se érdekeljen, hogy a tetszésről beszéltünk, nem a szerelemtől. - törte meg a varázslatos pillanatot Kíra.

- De azért jól beszéltem ugye? - mosolygott elégedetten Anna, aztán lefagyott a mosolya, és komoly arcot vágott. - Akkor most tetszik vagy sem?

- Nem tudom. - fúrtam bele a fejem a párnába, és nem akartam felnézni, nehogy lássam a többiek arckifejezését.

- És mit mondtál neki? - hallottam Kírát.

- Azt, hogy nem tetszik. Mármint reggel még ebben a hitben éltem. - ültem fel rendesen.

- Jobb is. - bólintott Zoé, mire szinte mindenki értetlenül nézett rá. - Mert ha azt mondtad volna, hogy nem tudod, az sokkal rosszabb lett volna. Érzelmekben nem szabad kételyeket hagyni. - tette hozzá.

- De én egy bazi nagy kétely vagyok. - dőltem hátra az ágyban.

- Nők. - halottam Andris hangját, aki a beszélgetés alatt teljesen csöndben volt.

* Nap végén

* Kíra

A nap nagy része két dologról szólt

1, Petrának tetszik-e Dávid?

2, Vajon miért nyomkodja Zoé a telefonját?

A kettest mindenki magában tartotta, de gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akit már kurvára idegesít ez a titkolózás. Ha nem ma, akkor holnap biztosan ki fogom deríteni, hogy mi folyik itt.

Már mindenki az ágyában - foteljában, matracán, vagy a földön - aludt. Én még ébren voltam, mert nem tudtam rájönni, vajon mi lehet olyan érdekes azon a telefonon. Zoé aludt kinn, és láttam is, hogy valami világít a konyhában. Csak nem egy mobil?

Körülbelül fél órán át csak bámultam a fényt, vagy a lábat, ami a fejem felett volt - fogalmam sincs, hogy kié, de legalább nem büdös - amikor szipogást hallottam. Először próbáltam kihallani honnan jön a zaj forrása, mert megdobtam volna az illetőt egy zsepis zacskóval, hogy fújja ki az orrát csak maradjon kussban, mert a szipogása irritáló. Aztán észrevettem, hogy ez sírásszipogás, nem szipogásszipogás.

Gondoltam, hogy a konyha felől jött, mert mindenki más aludt, csak Zoé telefonja világított, ezért kimentem. 

Zoé ott ült a mobilját a kezében szorongatta, és amint leültem mellé, szorosan megölelt, és elkezdett a nyakamba zokogni. Legszívesebben eltoltam volna, hogy ne könnyezze össze a pólómat, de úgy bőgött, hogy szinte összeesett, szóval inkább bénán átöleltem, és erőltetetten megpaskoltam a hátát háromszor.

- Mi történt? - kérdeztem értetlenül, mire a kezembe nyomta a telefont. Valami Evelinnel beszélgetett, aki folyton csókolózós - bah - képeket küldött magáról, és egy fiúról, és olyanokat írogatott, hogy éppen milyen intim dolgot csinál.......Ricsivel???

- Ki ez a ribanc? - kérdeztem mérgesen, mire Zoé kicsit összeszedte magát, és válaszolt.

- Tu-ho-do-hod. Az a voholt baha-ráhát-nőm. Aha-ki be-he-csapott. - törölte a könnyeit, mivel még a sírástól nem tudott rendesen beszélni.

- Ő írt neked egész végig? - érdeklődtem még mindig dühösen.

- Nehem. Csahak azóta íhir, mióta mehegtudta, hogy Rihicsi egyik haverja íhirogat nehekem. - szipogott még mindig.

- Miket írogatott? - erre csak nyomkodta a telefonját és megmutatta a fiúval folytatott beszélgetését. A srác folyton írta, hogy mi van azzal a köcsög Ricsivel, mert a beszélgetés elején Zoé erre kérte.

- Még mindig szereted azt a seggfejt? - kérdeztem.

- Nehem tudom. - mondta, majd újra zokogva a nyakamba borult, tíz perc múlva - valószínűleg a fáradság miatt - kidőlt, rádobtam a takaróját, és visszamentem a helyemre - tehát a földre - majd holnap ráveszem, hogy mondja el a többieknek...

Szegény ágy - Petra *6*

Sziasztok...először is...OMÁJGÁD:D
Van...8 feliratkozóm*-* (ti csak hetet láttok mert az egyik láthatatlanba van) de....wow
Csak....köszönöm...bár lehet hogy nem is szeretik a blogom (fogalmam sincs kommentek alig érkeznek) így...ha nem túl nagy kérés tudnátok írni egy véleményező komit?:)
Mellesleg hatalmas támogatás ez nekem...szóval köszi:)
És...akkor jó olvasást.

*Petra

A tegnapi nap eléggé érdekesre sikerült, mármint megismertünk még egy embert, - sajnos Anna előtt nem beszélhetünk Somáról, mert el kezd nevetni a nevén - és Kíra pedig visszajött. Ami szuper, mert volt egy hét, amikor csak hárman voltunk - Zoé, Adél és én - az úgy már kicsit kínosra sikeredett, de legalább jobban összebarátkoztunk. - Nem mintha Adéllal lehetne barátkozni, mert semmit sem ért, őt csak kedvelni lehet. - A mai reggel eléggé unalmasan indult, Zoé elment hajat mosni, mert szerinte, ha nem teszi ezt meg, akkor a haja átváltozik egy hatalmas nagy jégkrémmé, mi meg szenvedtünk az alvóhelyünkön - főleg én, aki már egy hónapja egy fotelon alszik, kivéve, amikor Kíra nem volt itt, mert akkor ráfeküdtem a matracra - egyszerűen nem tudtunk mit csinálni. Persze egy nagyvárosban vagyunk, ahol zajlik az élet, csak nem nekünk. 

- Mi lenne, ha ma egy sorozatnéző napot tartanánk? - jött ki a fürdőből a haját csavargatva Zoé. Egy hatalmas vizes csíkot húzott maga után, de szerintem ez nem nagyon érdekelte.

- Jó ötlet. - bólintott Anna, majd mindenki elővette a telefonját, vagy laptopját, és elkezdett keresgélni a videók között.

- Amúgy, honnan jött az ötlet? - dörzsölte a szemét Adél.

- Mert mindenki úgy néz ki, mintha már egy hete halott lenni. - nézett rajtunk végig Zoé. – Legalább feldob minket egy kicsit.

- Kedves, ezt szeretik a lányok hallani. - bólintott Kíra.

- Amúgy, ki milyen sorozatot néz, mert tudnánk együtt is nézni. - vetettem fel.

- American Horror Story. - mondta Kíra, miközben a laptopján gépelt.

- Az nem durva? - tátotta le a száját Adél.

- Nem, csak beteg. - mosolygott a lány.

- Én amúgy Teen Wolfot nézek... - jelentette ki Anna.

- De az gagyi. - nézett rá furcsán Zoé. - mármint mutattak egy részt a tévében, és egy biztos, még a Disneynél is rosszabb a számítógépes-technikájuk. 

- De attól még jó. - duzzogott a farkas imádó.

- Tippelhetek? - nézett rám Kíra.

- Hogy érted? 

- Hogy mit nézel. - mondta, erre csak bólintottam. - Pretty Little Liars?

- Talált süllyedt. – bólintottam - De honnan tudtad? - csodálkoztam

- Üvölt rólad. - legyintett Kíra, mintha ez egyértelmű lett volna.

- Csak én nem nézek sorozatot? - tárta szét a kezét Zoé. - Mind gagyi. - erre mindenki mérgesen nézett rá, amire csak újra elkezdte a telefonját nyomkodni. Mostanában elég sokat használja, csak senki sem tudja mire. Hmm... gyanús.

- Szerintem a Walking Dead a legjobb. - mosolygott Adél, mire mindenkinek leesett az álla.

- Te azt nézed? De az zombis! - értetlenkedtem.

- NEM ZOMBIK! JÁRKÁLÓK! - kelt ki magából. - Miért nem tudja ez senki? - biggyesztette le a száját.

- Ki tudja? - rántottam meg a vállam.

Ekkor mindenki nyúlt az elektronikus eszközéhez, hogy nézhesse a saját sorozatát, de kopogtak az ajtón. Én voltam az első, aki felpattant, a többieket nem is nagyon érdekelte. Gondolták, hogy Dávid, - Gertrúd sose kopog, Gizi meg mindig csak megjelenik - és mivel vele én vagyok az, aki a legjobban van vele, ezért a lányok meg se erőltették magukat. Körülbelül úgy mehettem ki, mint egy járkáló - igen figyelek arra, hogy ezt mondjam - mert Adél elkezdett venni a telefonjával, és valami olyasmit mondott, hogy ezt majd megmutatja a találkozón. Hát jó.

Amikor kinyitottam az ajtót meglepetésemre nem Dávid állt az ajtóban, hanem egy nő göndör barna hajjal, és egy kisfiú, akin egy kötött sapi volt. Az előbbi kedvesnek, utóbbi unottnak látszott. Az idősebb megkérdezte, hogy Kíra itt van-e, én bólintottam, és kihívtam őt is.

- Nézd, Kíra. - kezdte le a nő. - A főnököm kiküldött Ausztriába, és ott nem tudok figyelni Andrisra, szóval megtennéd, hogy vigyáznál rá négy napig?

- És mi van Somával? - vonta fel a fél szemöldökét.

- Valami ZH-t ír vagy nem tudom. - rázta meg a nő a fejét.

- Kamuzott. - jelentette ki Kíra, majd épp csukta volna be az ajtót, amikor az asszony megfogta.

- Tudom, de inkább bízom rád, mint rá.

- Nem tudnál keresni valami bébiszittert? - vágott elkeseredett arcot Kíra.

- És ott vigyázzon rá, ahol anyád van? Isten ments! Csak négy nap lenne.

- Nem akarok beleszólni, de így is alig van helyünk, ágyunk meg nem is maradt. Sőt, egy ágy mínuszban vagyunk. - szólaltam meg.

- Igaza van. - mondta a kisfiú, azt hiszem Andris. - Nem mehetnék át Bencéékhez?

- Vigyázunk rá. - vágta rá Kíra. Gondolom, ez a Bence nem lehet valami jó gyerek.

- Király, akkor hívjatok, ha valami baj van, és itt van a cucca. - nyújtott át egy sporttáskát a nő, majd megpuszilta a fia fejét és elviharzott.

- Zsír. Két öreg csajjal leszek összezárva. - forgatta meg a szemét Andris.

- Nem kettővel, hanem öttel, és csak 16 vagyok. Kíra az öreg. - fontam össze magam előtt  a karom.

- Csak 16 vagy? - csodálkozott a kissrác.

- Ő 12 ugye? - kérdeztem Kírától, mert mintha tegnap valaki említette volna.

- Aha. - bólintott, majd elindult befele, mögötte Andris, én pedig átmentem Dávidhoz ágyat kérni. Mármint, reménykedtem, hogy van neki. Nem kellett sokat menni, kiléptem a lakásunkból, tettem egy 90°-os fordulatot, és léptem egyet. A kopogásom után dúdolással töltöttem el az időmet, mivel hallottam, hogy valaki zuhanyozik benn. A lányokhoz visszamenni lusta voltam, mert nem volt értelme, és mivel nem láttam senkit, el is kezdtem énekelni. Éppen a refrén közepénél tartottam, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és Dávid állt előttem egy szál türcsiben.

- Segíthetek? Vagy csak úgy idejöttél énekelni? - dőlt neki mosolyogva az ajtófélfának.

- Igazából egy ágyért jöttem. Vagy matracért, jó bármi, amin aludni lehet. - rántottam meg a vállam.

- Azt hittem elfértek. - ráncolta a homlokát.

- Elférünk, öten, de hatan már nem. - magyaráztam.

- Ugye nem költözött be hozzátok az a köcsög Soma? - növekedtek a szemei golflabda nagyságúvá.

- Dehogy. - ráztam meg a fejem. - Az öccse van itt.

- Felejtsd el. - jelentette ki.

- Csak 12 éves, ne csináld ezt vele. - biggyesztettem le a számat, de ez nem hatotta meg, ugyanúgy állt ott, meg se rezzent. - Mellesleg, tuti ő fog aludni a fotelon, mert ő a legkisebb és akkor nekem nem lesz alvóhelyem. - tettem hozzá, mire sóhajtott egyet, és beinvitált, hogy segítsek matracot keresni.

- Borzasztó vagy, ugye tudod? - mosolygott.

- Tudom. - vigyorogtam rá boldogan.

Végül az volt az egyetlen megoldás, hogy leszedtük Dávid ágyáról a matracot, mert ő azt mondta, hogy úgy is a szülei ágyán alszik, mert az nagyobb, és kényelmesebb. Már majdnem elindultunk, amikor eszembe jutott, hogy Dávidnak fel kéne öltözni, mert eddig ezt nem tette meg. Mellesleg nagyon furcsa, hogy nem csúszott le a türcsije, lehet rögzítette hajlakkal, vagy elvarázsoltatta Gertrúddal.

- Nem baj, ha póló nélkül jövök? - kérdezte a fürdőből.

- Miért? - furcsálltam a kérdését.

- Nem találok egyet se. - hangzott a válasz, mire felsóhajtottam, amolyan "pasik" stílusban, betrappoltam a fürdőszobába, és Dávid meztelen felsőtestével nem törődve - mondjuk eddig is így volt, csak gatya nélkül - elkezdtem turkálni a fiókokban, szekrényekben.

- Előre szólok, ha megtalálod anyám vibrátorát, az nem az enyém. - jelentette ki.

- Na, ne. - néztem rá ironikusan - ha egyáltalán lehet úgy nézni - 

- Jó csak tisztázni akartam. - mondta, majd ő is elkezdett kutakodni. - Neked amúgy van?

- Mim? - kérdeztem.

- Vibrátorod. - jelentette ki úgy, mintha ez eddig egyértelmű lett volna. Amúgy amint ezt kimondta éreztem, hogy a fejem teljesen vörös lesz, mondani nem tudtam semmit, csak kidülledt szemekkel megráztam a fejem. Odaadtam neki egy pólót, amit közben találtam, és kimentem. Felemeltük a matracot, és visszamentünk a többiekhez - a fejem valószínűleg egész végig ugyanabban a színben pompázhatott - a mellettem sétáló Dávid, pedig élvezte, hogy zavarba hozott. Nem ér! Majd még visszaadom.

- Hoztatok matracot? - csillant fel Zoé szeme, amikor meglátott minket. - Mi történt? - kérdezte, amikor észrevett engem.

- Semmi, csak megkérdeztem milyen idő lesz ma, és idegesíti, hogy nem tudja a választ. - rántotta meg a vállát Dávid, gondolom megpróbált kimenteni a helyzetből, de a jelen pillanatban nem akartam.

- Nem is igaz! Egy olyan intim kérdést tettél fel, amihez egyáltalán nincs közöd. - borultam ki. A lányok mind értetlenül néztek ránk, egyedül Andris élvezte a jelenetet, és kijelentette, hogy tetszeni fog neki ez a négy nap.

A "kitörésem" után Dávid elment, a lányok pedig elkezdtek kérdezősködni, én nem akartam elmesélni mi történt, mert azért még sem volt olyan nagy szám, csak azért kellemetlen helyzet volt. De végül elmeséltem nekik az egészet - az énekléssel együtt - csak csupán azt hagytam ki, hogy a történet elején Dávid nem volt teljesen felöltözve.

- Szerintem tetszel neki. - mosolygott idiótán Adél.

- Ezt bezzeg megérti. - akadt ki Kíra.

- Egyébként nem hinném. - mondtam.

- Miért ne? - kérdezte Anna. - Andrisnak nem akart ágyat szerezni, de neked már igen.

- Nem csak azért nem akart, mert nem bírja a bátyámat? - kérdezte értetlenül a kissrác, mire a többiek legyintettek, amolyan "ő ezt nem értheti" stílusban. Mondjuk szerintem igaza volt.

- Tuti nem tetszek neki. - ráztam meg a fejem a témánál maradva.

- Miért? Ez tök jó. - mosolygott Zoé.

- Azért, mert szerintem nem sétált volna csak úgy egy szál türcsiben előttem, ha tetszenék neki. Akkor biztos zavarban lett volna... - árultam el a "titkos" részleteket.

- Ó, irigyellek. Bárcsak velem is megtörtént volna ez Ákossal. - ábrándozott Anna.

- Ki az, az Ákos? - értetlenkedett Andris.

- Elmagyarázom. - mondtam. - Van Soma - itt Anna elkezdett röhögni - ő ugye a bátyád. Aztán van Ákos, akibe Anna szerelmes, de hívhatod Adonisznak is. - forgattam meg a szemem. - Van Ricsi, őt utálni kell. És vagy te. - foglaltam össze.

- És van Dávid a szomszédfiú. - tette hozzá Zoé. - Figyelj Petra, felteszek egy utolsó kérdést, aztán ejthetjük a témát oké? - kérdezte, mire bólintottam. - Jó a felsőteste?

- Nem tudom, nem azt néztem. - ráztam meg a fejem értetlenül.

- Na, jó, hagyjuk, még játssza a szüzet. - legyintett Kíra.

- Nem tudod, hogy modelkedik-e? - kérdezte Adél, mire Anna felhorkant, hogy ne lopja el tőlem Dávidot. (?)

Hát jó. Nem értem, miért túlozzák ezt el ennyire. Nem is tetszik, meg... nők, ki érti őket?

Ezek után Andrist kérdeztük mindenféléről. Igazából abban reménykedtünk, hogy van valami lány, aki tetszik neki, és mesél valami cuki történetet, de nem. Neki már más gyerekkora van, mint nekünk volt.

Miután megtudtuk mit csinálnak magukkal a tizenéves kisfiúk, örülök neki, hogy nem most vagyok 13. Hál' Istennek Andris nem csinál semmit - magával - mondjuk azt mondta, hogy majd díler szeretne lenni, mert menő a bujdosás, meg sok lány lehet úgy szerezni. Nem tudom melyik a rosszabb, hogy van olyan 12 éves, aki maszturbál - igen kimondtam, fúj - vagy, hogy van olyan, aki díleri pályáról álmodozik. Remélem a lányok nem ilyenek.

* 2 órával később

Ijedten nézünk össze mind.

- Miért kellett ezt csinálnod? - nézett kiakadva Zoé Andrisra.

- Véletlen volt! Ti rontottatok a helyzeten. - tárta szét a karját.

- Adél, többet nem kérek tőled semmit kölcsön, lehet, hogy az én fejem is kék lesz. - mondta szörnyülködve Anna.

- Na, jó, átmegyek, szólok Dávidnak. - indultam el, és közben nyugtattam magam, Adél, és Zoé is mondták, hogy jönnek, gondolom azért, hogy többen legyünk, amikor közöljük a rossz hírt. 

Bekopogtam, de nem jött senki ajtón nyitni, ezért megtettem én magam, de amikor kitárult a bejárat, észrevettem, hogy Dávid mellett pár vele egy idős srác is van benn és röhögnek valamin. Pár másodpercig csak úgy álltam ott, mert nem számítottam arra, hogy többen lesznek.

- Föld hívja Petrát. - csettintgetett Dávid, mire feleszméltem, és csodálkozva megkérdeztem.

- Neked vannak barátaid? - ekkor ért be mellém Adél, akinek egy pillanat alatt dühös lett az arckifejezése.

- Ez a szoba tele van Ricsikkel. - jelentette ki csodálkozva, és már el is indult feléjük, amikor az épp megérkező Zoé visszarántotta.

- Adél, egyikük sem Ricsi. - rázta meg a fejét.

- Biztos vagy benne? - kérdezte, mire Zoé bólintott, majd végignézett a társaságon, és ő is megkérdezte Dávidot.

- Neked vannak barátaid? 

- Igen vannak. Miért ne lennének? - kérdezte értetlenül Dávid.

- Mert az időd nagy részét velünk töltötted. - mondta Zoé.

- Azért ez nem igaz. Egy csomószor nem voltam veletek!

- Én eddig tényleg abban a hitben éltem, hogy a nyaraidat egyedül töltöd Gertrúddal és Gizivel. - ráztam meg döbbenten a fejem.

- Várj, haver. Akkor te eddig három csajjal voltál összezárva? - kérdezte csodálkozva az egyik srác.

- Igazából öten vagyunk. - mosolyogtam. - Meg most Andris, de ő még új. - tettem hozzá.

- Miért nem mondtad nekünk? - kérdezte egy másik srác, mire Dávid, csak megrántotta a vállát.

- Amúgy miért jöttetek? - fordult felém Dávid.

- Petra szeretne mondani valamit. - bökött meg Zoé, mire felsóhajtottam.

- Nézd, ez váratlanul fog érni, de...- kezdtem bele.

- Terhes vagy? - kérdezte az egyik srác.

- Mi? Nem! - vágtam rá sértetten. - Szóval, úgy volt, hogy Andrisnak töltöttünk narancslevet, de Annának nagyon kellett pisilnie, és nekirohant, ezért kiömlött a narancslé az ágyadra. 

- Semmi baj, csak narancslé. - mosolygott.

- Várj még! - emeltem fel az egyik ujjam. - Azután Adél odaadta a sminklemosóját, de ezek után lett a matracon egy nagy kék folt, amit Kíra sminklemosójával szerettünk volna eltüntetni, de ettől jött még egy rózsaszín pacni is. Ezek után Adél - itt szúrósan néztem rá - tejjel leöntötte, mert szerinte attól fehér lesz, így most van rajta egy narancssárga, egy rózsaszín, és egy kék folt, és a tej miatt valószínű valamikor penészes lesz. - bólintottam, ezzel jelezve, hogy végeztem a sztorival.

Ez után egy eléggé kínos csend következett, mindenki Dávid reakcióját várta, aki mellesleg eléggé mérgesnek tűnt.

- Ti amúgy melegek vagytok? - kérdezte egy srác. – Mármint 5 csaj együtt…

- Dehogyis. - rázta meg Zoé a fejét.

- Bizonyítsd. - mondta a fiú. 

- Istenem, minek? - nézett rá fáradtan Zoé.

- Mert egyszer már jártunk úgy, hogy egy csaj azt mondta, hogy nem meleg, aztán kiderült, hogy az, szóval, hallgatlak.

- Hát jó, Adél folyton várja a tökéletes modell fiúját, Anna szerelmes egy Ákos nevű emberrel, Kíra tegnap mondta, hogy lefeküdt egy sráccal, én nem rég szakítottam a pasimmal és Petra. - nézett rám, de nem tudott mit mondani. Nem lehet bizonyítani, hogy nem vagyok meleg. Látszott Zoén, hogy nagyon gondolkodik, majd kis hezitálás után megszólalt. - neki meg tetszik Dávid. - erre az említett fiú is felkapta a fejét, és körülbelül mindenki rám nézett a fiúk "húúú"-ztak, Adél értetlenkedett, hogy "ő ezt most nem érti", Zoé pedig rám kacsintott, én meg csak gyilkos tekintettel néztem rá. Ő is tudja, hogy nem mondott igazat, és fú, most mérges vagyok rá.

- Azt hiszem, megyek. - motyogtam és lassan elindultam a lakásunk felé. Nagyon remegtem, mert ez az egész olyan hirtelen történt, hogy fogom ezt megmagyarázni Dávidnak? Leültem a fotelembe a többiek - lányok és Andris - csak értetlenül néztek rám, én pedig csak magam elé néztem. Már nem is voltam mérges, csak sokkolt. Adél és Zoé is megérkeztek, utóbbi rögtön odaguggolt elém.

- Nagyon sajnálom Petra, én nem akartam. - nézett rám bűnbánóan, mire én csak felemeltem az egyik ujjamat, hogy várjon, mert nem voltam képes megszólalni. Egy bő öt perc telhetett el így, amikor felnéztem.

- Nem vagyok mérges. - mosolyogtam Zoéra. - Csak egy pöppet beégettél, de legalább kimentettél a helyzetből.

- Mi történt? - kérdezte Andris. És ekkor Adél elmesélte az egészet, az mondjuk érdekes, hogy mindent úgy mondott el, ahogy történt, - ezek szerint a memóriája jó, csak a logikája nem az - és rögön megkérdezte mindenki, hogy igaz-e, hogy tetszik nekem Dávid. Természetesen nemet mondtam, mert ez az igazság, meg amúgy se hazudnék nekik.

- Akkor most mit csináljunk? - nézett Anna azokra, akik nem voltak ott. - Mert eredetileg úgy terveztük, hogy átmehetnél Dávidhoz. - nézett rám - mert ugye ti voltatok nagyon jóba, de akkor ez most felejtős.

- Áucs. - szólalt meg Zoé. - alszok a zuhanyzóba, elvégre is az én hibám volt. - ajánlotta fel.

- Nem kell, megoldjuk. - mosolygott rá Anna.

- Ha  titokban elvinnétek Bencé... - kezdte el Andris.

- Nem. - vágta rá Kíra. - Kivisszük a matracot a konyhába, mert ott csempe van, és az hideg, én pedig alszok itt a padlón. - jelentette ki.

- Igenis anyuci. - mosolyodtam el.

Új blog:)

Sziasztok a barátnőmmel feldolgozzuk az egyik blogunkat...itt megnézhetitek:)

Hiba - Kíra *5*

Sziasztok:)
Kicsit rosszul érzem magam, mert az előző részhez nem érkezett komment, ami azt jelenti hogy nagyon rosszul sikerült. (Tudom, mivel ezt lett a legrosszabb) de most megpróbálom valahogy kijavítani a hibámat, és írni egy nagyon jó részt:)
Írjátok meg hogy sikerült;)
Ui.: Senkit se tévesszen meg a kép, nem 18+-os rész lesz.

*Kíra

Miután a távollétem után visszatértem nem nagyon változott a lakás. Csak az ágyam tele volt mindenféle szarral - Adél "kis" sminkkészlete - miután bő tíz perc alatt mindent elpakolt felült ő is az ágyra - mindenki ott ült - és hozzám fordult.

- Milyen volt a látogatás? - mosolygott.

- Öhm, jó. - mondtam szűkszavúan.

- Sütöttek neked valamit a szüleid? - kérdezte Anna izgatottan. Erre a kérdésre teljesen lefagytam. A szüleid. Ez az egyetlen szó, amit rühellek ezen az elcseszett világon. Miután a kérdező észrevette szótlanságomat, habogva elkezdett magyarázkodni.

- Ne haragudj... én nem úgy. Rosszat kérdeztem?

- Csak egy picit. - mosolyodtam el.

- Akarsz róla beszélni? - nézett fel a telefonjából Zoé. Valami játékon játszott. A kérdésére csak megrántottam a vállam.

- Tök mindegy.

- Akkor mesélj. - mosolygott rám Petra.

- Várjatok! - pattant fel Anna, kirohant, majd visszajött egy csomag előre elkészített pop-cornnal.

- Filmet nézünk? - csillant fel Adél szeme.

- Nem. Esti mesézünk. - nevetett Zoé.

- Szóval? - nézett rám Petra.

- Szóval mi? - kérdeztem.

- Kezdd el. A történetedet. - mondta.

- Nem túl érdekes. - legyintettem. - Az egész úgy kezdődött, hogy a szüleim 6 éves koromban elváltak. Eleve csak azért jöttek össze, mert anyám terhes volt. Aztán valahogy apámhoz kerültem, aki eleve azt akarta, hogy anya elvetessen. Az apám konkrétan egy pszichopata volt, mert ha valamit elrontottam, vagy nem csináltam meg, pofonvágott, vagy rugdosott. Aztán 14 évesen hál' Istennek átkerültem anyámhoz. Szerintem eléggé szex-hiányos volt, mert folyton pasijai voltak, akik valamiért sose szerettek engem. Folyton piszkáltak mindenfélével, konkrétan földbe döngölték az egómat. Aztán voltam anyámnak egy csávója, akivel viszonylag sokáig együtt voltak, de a srác megcsalta és szakított anyámmal, aki ezek után elkezdett inni. Akkor voltam 17, és ekkor költözött hozzánk a nagynéném, és a fia, Andris, aki egyébként most 12 éves, szóval nem valami nagy.

- Úristen. - motyogta Petra. - Nem akarsz erről könyvet írni?

- Minek? - néztem rá furán.

- Nem tudom, az emberek az ilyenekről könyvet szoktak írni. - rántotta meg a vállát.

- Csak azért, hogy sajnálják őket. – tette hozzá Zoé.

- Pontosan. - bólintottam.

- Jó, csak egy ötlet volt. - duzzogott Petra.

- De, akkor miért mentél haza? - nézett rám Anna.

- Mert Andrisnak van egy bátyja, akit még sose láttam, és most volt otthon, az anyjuk, meg azt akarta, hogy ott legyek. - magyaráztam.

- Öreg? - kérdezte undorodva Adél.

- 20 éves. - mosolyogtam az arckifejezésén.

- De az öreg. - vágott idióta fejet.

- És… hogy hívják? - érdeklődött Zoé.

- Soma. - válaszoltam, mire Anna felröhögött.

- Mekkora szopás ilyen névvel élni (elnézést a Soma nevű embereknek nem gondolom komolyan Szerk.) - nevetett tovább Anna.

- Hagyjad már! Nem tehet róla. - csapta meg Petra - természetesen kacagva-

- A Soma az nem lány név? - értetlenkedett Adél, mire mindenki felnevetett, kivéve őt, de aztán ő is csatlakozott, bár ő nem tudta min röhög, de ez Adéltól természetes.

- Sikerült összebarátkozni? - kérdezte Petra, miután abbahagytuk a röhögést.

- Aha. - válaszoltam a kelleténél egy kicsit gyorsabban.

- Fura volt ez a válasz. - nézett rám gyanakvóan Anna.

- Tudom. - mondtam.

- Úgy érzem, mintha valamit nem mondanál el. - vizslatott Zoé.

- Mert így van. - rántottam meg a vállam.

- Ugye nem? - tátotta el a száját Petra.

- Ezt nem értem pontosan. Mire gondolsz? - néztem rá zavartan.

- Ugye nem feküdtetek le? - egészítette ki a mondatot Zoé.

- Kényelmes ágya van. - mondtam, mert azért mégse válaszolhattam igent. Az túl, egyenes lett volna, nem mintha ez nem a válasz nem lenne az, de azért mégis. Egyébként is elég furán történt az egész.

- Kíra! - pattant fel megdöbbenve Petra. - A saját rokonod! Vérmérgezést is kaphatnál!

- Ok. - mosolyodtam el. Vicces, hogy egy 16 éves "kislány" oktat ki.

- De... egyáltalán hogy történt az egész? - értetlenkedett Zoé.

- Nem várhatod el, hogy ilyesmiről meséljek. Egy hónapja ismerjük csak egymást. Eléggé a magánélet témakörbe tartozik. - nevettem.

- Már egy hónapja vagyunk itt? - csodálkozott Anna - Na, de ne váltsunk témát. Akkor legalább azt mondd meg, mit csináltatok utána. Megbeszéltétek, vagy már nem is szóltok egymáshoz?

- Elszívtunk egy cigit, és elküldtük a picsába Andris idióta haverjait. - válaszoltam "lazán". Amúgy tényleg elég gyökér barátai vannak a kissrácnak. Nem értem az olyanokkal hogy lehet egyáltalán szóba állni…

- Ez olyan Kírás verzió. - mosolygott Petra. - De miért nem találkoztatok még?

- Jesszus mennyit kérdeztek. - nevettem. - Egyetemre jár.

- Tényleg? - csodálkozott Zoé. - Valaki szóljon már Adélra! - fogta meg a fejét, mert az említett lány folyamatosan énekelt valami spanyol dalt, ráadásul szörnyű akcentussal. Erre Anna megbökte az oldalát, mire Adél elkezdett nyávogni miszerint Anna kilyukasztotta a tüdőjét.

- Egyébként igen. - válaszoltam Zoénak.

- Furi, az alapján, amit elmondtál róla nem tűnik olyannak, mint aki egyetemre jár. - gondolkodott hangosan.

- Nem is azért megy, mert tanulni akar. - mondtam neki.

- Akkor minek? - kérdezte Petra.

- Fogalmam sincs. Nekem is csak ennyit mondott.

Erre kopogtak az ajtón, mire Anna elkiabálta magát, hogy "szabad", majd Dávid jelent meg előttünk.

- Képzeld Kíra lefeküdt a rokonával. - mesélte izgatottan Petra.

- Mit csináltál? - nézett rám csodálkozva.

- Miért kell mindenkinek elmondani? - néztem a lányokra furán.

- Le vagy maradva. - legyintett Anna. - amíg nem voltál itt, mindent elmondtunk Dávidnak. Tudod, Ricsiről, az Adoniszról.

- Az meg ki? - nézett értetlenül Dávid.

- Ákos. - mondta Anna, mintha ez eddig is egyértelmű lett volna. – Nem értem miért nem lehet megjegyezni…

- Sokat volt itt? – kérdeztem Dávidra célozva.

- Aha. - bólintott Petra.

- Akkor bírsz minket? - néztem Dávidra.

- Annát nem. - jelentette ki, mire az illető sértődötten megkérdezte az okát. - folyton az ördög zenéjét énekled.

- AZ ONE DIRECTION! AZ ANGYALOK ZENÉJE! - akadt ki Anna. Majd torkaszakadtából elkezdett énekelni. -SHES NOT AFRAID OF ALL THE ATTENTION SHES NOT AFRAID OF RUNNIN WILD HOW COME SHES OF SO AFRAID OF FALLIN IN LOVE!

- Azt hiszem, megyek. - rázta meg a fejét Dávid, és már véget is ért a kis látogatásának. 10 perc múlva sikerült elcsöndesíteni a vörös fejjel – hamisan, nagyon hamisan, már szinte kibírhatatlanul hamisan - éneklő Annát. Mázli, hogy Adélnál volt szikszalag. Az már egy másik kérdés, hogy mit keresett nála, de akkor meg se kérdeztük, örültünk neki, hogy van. Ezek után csak hümmögött, de az is jobb volt, mint az előző verzió.

Ekkor Gertrúd lépett be Gizivel az oldalán, aki rögtön odaszökdécselt Petrához és elkezdett dörgölőzni (?) - úgy néz ki sok mindenről maradtam le - és az idős nő megkínált minket mézeskaláccsal, aminek kecske alakja volt, és apró fehér díszek voltak rajta, valószínűleg tojáshabból - Egyébként nem értem miért nem kopog, de ő eddig is mindig hirtelen jelent meg - 

- Képzelje, Gertrúd, Kíra lefeküdt a rokonával! - mutatott felém Petra, evés közben.

- O Deus Meus! - fogta meg a fejét, és rögtön ledobta a tálcát a földre - ami egyébként széttört, és a maradék sütit Gizi és Adél (!) ették a földről szájjal - - Meg kell tisztítanunk! - mondta, és elkezdett rángatni az ő lakásába, ahol bementünk egy kis szobába, tele vörös selyemfüggönyökkel. Leültetett maga elé, és megrakott valamilyen tüzet majd elkezdett beszélni a lángokhoz.

- Aconseguir el meu governant dins ordre per aquesta noia per ser purified. Treure els seus pecats. Alimentar la meva cabra. Aconseguir-lo que deixa els meus comptes ser barat - mondta valami ismeretlen nyelven, majd valami kék port szórt a tűzre, mire az fehéren kezdett le lángolni, majd hirtelen elaludt. 

- Ez még is mi a fasz volt? - pattantam fel.

- Én helyedben örülnék. Ezért a szertartásért már 10 000 Ft-ot is elkérek. Neked pedig teljesen ingyen megcsináltam - mondta nyugodtan pakolás közben.

- Milyen szertartás? - értetlenkedtem.

- Éppen most tisztítottalak meg. - válaszolt Gertrúd, majd csodálkozva visszamentem a lányokhoz.

- Kíra, ha gyereked lesz, lehet Francisco Fernando Alejandro Martinez Cortez a neve? Legyen spanyol állampolgár, és gépészmérnök. - magyarázott csillogó szemekkel Anna.

- Legyen. - hagytam rá. 

Ezek után kicsit kimentünk sétálni, és részletes beszámolót kértek tőlem - nem érdekelte őket, hogy még régebben azt mondtam, hogy nem mesélek, attól még kiszedték belőlem, amit akartak - Ezek után megpróbálták kombinálni a nevünket - undorító - és döntenem kellett, hogy Kíma, vagy Sora a jobb. Mert a Síra, vagy a Koma szerintük gagyi. A "kis" séta alatt körülbelül hatvanszor küldtem el őket a picsába, mert nem tudták felfogni, hogy ez az egész, csak egy egyszeri alkalom volt. Had éljenek tündérmesékben...

Mikor visszaértünk halottunk valami zajt. Olyan tipikus, "valami leesett a földre és összetört, mi meg be lettünk ettől szarba" hang volt. Adél előrerohant és dühösen kiáltotta, hogy "Ricsi!", mire mindenki odaszaladt. A következő látvány fogadott:

Dávid, mint egy idióta hadonászik a baseball ütőjével, mellette Soma, (????) aki valamit nagyon szorongat a kezében és vérzik (!) a szája.

- Te hülye, ez nem Ricsi! - kiáltotta Zoé, még akkor, amikor nem értem oda.

- Soma? - kérdeztem csodálkozva az illetőtől, mire Anna a név hallatára elkezdett röhögni.

- Ismered? - nézett rá Dávid. 

- Persze, a rokonom. De mit keresel itt? - néztem Somára.

- Nálunk hagytad a telefonodat. Le akartam tenni, de ez a barom - mondta és Dávidra nézett - elkezdett ordibálva felém közeledni.

- Mert egy betörő vagy! - duzzogott a srác. - Egyébként te is megütöttél. - nézett rá mérgesen.

- Önvédelemből. - tárta szét a karját Soma. - de majd legközelebb hagyom, hogy egy idióta ütögessen a fabotjával. - mondta mérgesen.

- Ez egy baseballütő. - nézett rá szúrósan Dávid.

- Várj, akkor te vagy Soma? - nézett a fiúra Adél, mire az csak bólintott.

- Wow, Kíra nem is mondtad, hogy ilyen jól néz ki. - pillantott rám.

- Te meséltél rólam nekik? - mutatott a lányokra a rokonom.

- Aha, de csak egy picit. - próbáltam menteni a helyzetet.

- Várj, ő az a rokon akivel....? - kérdezte Dávid.

- Akivel még sose találkozott. - vágott közbe Petra, majd rám kacsintott. Örök hála neki.

- De majd ha lesz, gyereketek lehet a neve Francisco Fernando Alejandro Martinez Cortez, spanyol állampolgár, aki gépészmérnök? - érdeklődött Anna Somától.

- Mi van? - kérdezte a srác.

- Lefeküdtetek nem? - kérdezte Anna.

- Na, jó, talán az picinél kicsit többet meséltem...- vallottam be a "bűneimet" - de én már tiszta vagyok! - emeltem fel a kezemet védekezésképpen Gertrúdra gondolva.

- Mi? - értetlenkedett tovább Soma.

- A szomszédjaink egy kecskeimádó jósnő szerű valaki, és Dávid, akinek üldözési mániája van. - magyarázta Petra. - Ne próbáld meg megérteni őket. Nekünk se sikerült. - legyintett.

- És tényleg elmondtál mindent? - nézett rám Soma.

- Aha, kénytelen voltam. - pillantottam mosolyogva a lányokra.

- Szóval, szerinted melyik a jobb, Kíma, vagy Sora? - jött be Zoé a szobába, aki közben kiment, és bejött pár zacskó chipsszel. A kérdésére én fejbe csaptam magam, hogy leégetnek, de Soma csak vigyorogva válaszolt.

- Határozottan a Sora. 

- Egyetértek. – bólintott Zoé.

- Amúgy visszaadod a telefonomat? - néztem a rokonomra.

- Ja, persze - nyújtotta át, mire észrevettem, hogy nem jó az eddigi képernyőfeloldó-kód. - Te megváltoztattad a képernyőzáramat? - néztem Somára.

- Hosszú volt az idevezető út. - rántotta meg a vállát. - Egyébként ketchup a jelszó.

- Miért? - kérdezte Zoé.

- Mert egy vörös hajú lány ült előttem a vonaton. - magyarázta Soma.

- Logikus. - bólintott Petra.

- Nem akarsz maradni? - ajánlotta fel Anna.

- Nem. - rázta meg a fejét Dávid. - betörőkkel veszélyes együtt lakni.

- Még mindig nem vagyok az. - nézett Dávidra lesajnálóan Soma.

- Hát ők sem lesznek bff-ek. - motyogta Petra. 

- Modell vagy? - kérdezte Adél Somát.

- Nem. - nézett rá furán.

- Hah, akkor nincs esélyed. - legyintett, páran erre felnevettek. - és az öcséd az modell?

- Nem.

- Jesszus Adél, csak 12 éves! - röhögtem.

- A kor nem számít. A lényeg, hogy modellek legyenek. – mondta.

- És ha lányról van szó? – kérdezte Zoé.

- Az már más spagetti.

- Nem úgy van, hogy már más tészta? – kérdezte Petra, mire mindenki legyintett amolyan „Adél úgy se tudja” stílusban.

Este kilenc fele mindenki, aki nem lakik nálunk hazament. Zoé megnézte Google térképen – mióta visszajöttem rá van állva a telefonjára -, és Somának tömegközlekedéssel 16 óra 47 perc, amíg haza ér, viszont, ha kocsival jött, csak 3-4 óra, gyalog pedig 50 óra. Dávid azt mondta, reméli gyalog meg, és szomjan hal út közben, erre körülbelül hárman rácsaptunk, mire leesett az ágyról, ezen meg mindenki nevetni kezdett. Miután ő is elment mindenki lefürdött és befeküdt az ágyába.

- Szükségem van fagyira. - ment ki a konyhába Anna, majd visszajött egy rózsaszín jégkrémmel. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezte.

- Kér valaki? - nézett körbe, mire mindenki nemmel válaszolt, kivéve Adél, aki már aludt.

Anna fagyizás közben véletlen ráejtett egy darabot Zoé hajára, aki elkezdett hisztizni, mert "hogy csak a haját ne!", de erre a tettes csak annyit mondott, hogy "a fagyi ápol, és eltakar". Ez kész.

Ezután nem sokkal sikerült bealudnom, csak annyira emlékszem, hogy Anna kimegy, és esik egyet, majd átmászik rajtam, és lemossa a sebét, de hogy bealudt a fürdőben, vagy befeküdt az ágyba, arról fogalmam sincs.

Még sötét volt, amikor egy hatalmas csattanásra keltem.

- Hé! - hallottam Zoé hangját. - Ez kurvára fáj! Miért csináltad ezt Adél?

- Álmomban megtámadott egy hatalmas pelikán. Valahogy védekeznem kellett...