Hülyékkel - Anna *8*

Sziasztok:)
Sajnálom a késésért, de nekem a többi emberrel ellentétben nyáron kevesebb időm van. - Vegyük példának a tegnapi napot, amikor a napom három egymás után következő programmból állt, reggel tíztől este fél tízig - szóval nyílvánvalóan nem naponta lesznek részek, de minden magamtól telhetőt megteszek, csak várjatok, és ne iratkozzatok le rögtön!
Egyébként köszönöm a kedves kommentelőknek a támogatásukat, és még egyszer elnézést a késésért:)
Jó olvasást:D

*Anna

Reggel arra ébredtem, hogy mindenki komolyan beszélget, Kíra és a - vörös szemű - Zoé magyaráznak. Mikor észrevették, hogy én is ébren vagyok, Kíra sóhajtott egyet, és mondta közben, hogy "Nem igaz, miért nem mondtuk mindenkinek elegyszerre”, majd elkezdtek arról mesélni, kivel beszélt Zoé. És, hűha. Eléggé furcsa, hogy megkért valakit, hogy számoljon be neki Ricsiről, de amit az a hülye - ribanc - Evelin művelt, az undorító. Esküszöm ki kéne tenni a +18-as karikát azokra, amiket Zoénak írt.

Petrán látszott, hogy ő már egy kicsit unta a történetet - nyílván ő ébredt fel először - Adél szokásához híven, folyton közbekérdezett, Andris pedig csak szórakozottan figyelte az eseményeket. Ez a pesti élet, olyan, mint egy szappanopera. Már el is képzeltem mindenkinek a nevét. Én lehetnék Esmeralda, Adél Rozita, Petra Bonita, Kíra Esperanza, Zoé meg Delilla. Aztán a fiúkat nevezhetnénk, Benitonak, Eduardonak, Carlosnak, Diegonak és Fredericonak. – sorrendben Dávid, Soma, Andris, Ricsi és természetesen Ákos - Na, jó, talán kevesebb időt kéne eltöltenem a nagymamámmal, aki túl sok szappanoperát néz.

Már éppen kezdtem volna el gondolkodni a One Direction tagok spanyol nevein, amikor két lány megjelent az ajtóban. Egy szőke hajú világos bőrrel, és egy barna loboncú, sokkal jobban lebarnulva. Mindketten idiótán mosolyogtak ránk, majd Adél felpattant, és egyesével megölelte őket.

- Nem akarom megszakítani ezt a minősíthetetlenül borzasztó pillanatot, de még is ki a francok ezek? - kérdezte Kíra Adéltól.

- A barátnőim. Azért hívtam őket, mert olyan szomi volt a hangulat reggel. - biggyesztette le a száját a nem túl okos barátnőnk.

- Nem kellett volna szólni? - faggatózott Zoé.

- Felőlem maradhatnak. - rántotta meg a vállát Andris, mire Kíra fejbe csapta, és morgott neki valamit, amit mi nem hallottunk.

- Szeretitek a One Direction? - érdeklődtem komolyan.

- Igen. - csillant fel a szőke hajú lány szeme. - A fotózások közben, van, hogy néha az ő számaik mennek.

- Hát ezek barátok! Minek őket elküldeni? - kérdeztem idióta fejjel a lányoktól.

- Tényleg azok. - bólogatott Adél túlzott beleéléssel - Mondjuk, nem túl okosak, - kuncogott - de el tudnak számolni húszig, és csak néha hagynak ki pár számot. Én már százig is el tudok, csak az ötvenhármat valamiért mindig kihagyom. - rázta meg hitetlenkedve a fejét. 

-  A modellek mind ilyen hülyék, vagy csak mi vagyunk ilyen szerencsések veletek? - nézett rajtunk végig Kíra, akinek, mint általában, most is igaza volt.

- Mi igenis okosak vagyunk! Tudjuk, hogy Napóleon találta fel a Rubik-kockát. - húzta ki magát a barna hajú.

- Úristen. - motyogta maga elé Petra. - Ilyen emberek élnek ebben a világban?

- És az ilyennek gyereke lesz. - nézett maga elé hitetlenkedve Zoé.

- De legalább szeretik a One Directiont. - mosolyogtam elégedetten. - Egyébként hogy hívnak titeket?

- Én Kitti vagyok, ő meg Szofi. - mutatott vigyorogva a szőke a barnára.

- Nincs esetleg egy húgotok? - kérdezte Andris, mire én csaptam fejbe. Van egy halvány megérzésem, hogy hasonlít a bátyjára.

- Nincs. - rázta meg a fejét Szofi, Andris pedig szomorúan lehajtotta a fejét.

- Kár. - csak ennyit mondott.

Ezek után jól elbeszélgettünk velük, bár néha párszor el kellett magyarázni a kérdést, de ezen kívül aranyosak voltak. És egyiküknek sem az a kedvence az 1d-ből, mint nekem, szóval nincs számomra konkurencia. - Mondjuk, ha látom Zaynt, vagy Niallt, megígértem nekik, hogy elrabolom őket, és odaadom Szofinak és Kittinek - Amúgy Adélt egy fotózáson ismerték meg, amikor egyikőjük sem tudta, hogy kell kinyitni az egyik sminktáskát, aztán rájöttek, hogy az egy tégla. Epic fail. 

De amikor távozniuk kellett, kiderült, hogy még azért is jöttek, mert elviszik Adélt két hétre, mivel mennek Japánba egy fotózás miatt. Ez azért elég szomorú hír volt, mert akkor én leszek a leghülyébb, és nem Adél, szóval társadalmilag alacsony szinten fogom magam érezni. Meg mi egyébként sem akartuk velük elengedni a lakótársunkat, és mivel a gép holnap indul, úgy döntöttünk, majd Dávid - kocsijával - együtt kivisszük a reptérre, ezért még maradhat velünk egy kicsit. 

Mikor elmentek Adél hallott egy morgást és az, az idióta azt hitte, hogy az egy járkáló, ezért bezárkózott a fürdőbe, és azt mondta szerezzünk neki fegyvert, hogy el tudjon bánni vele.

Jó napot kívánok, Weisberger Anna vagyok, és agyat szeretnék kérni, szegény társamnak, Cseprák Adélnak. Köszönöm!

Percekig gondolkodtunk, hogy mit kéne csinálni - főleg, hogy Petrának már pisilnie kellett - nekem eszembe jutott, hogy kérhetnénk Dávidtól egy játék pisztolyt - mivel Andris nem hord magával, és Dávid is volt egyszer kissrác, szóval valószínűleg, még valahol van neki minimum egy - és majd azt mondjuk Adélnak, hogy igazi. Mindenki Petrára nézett, de azt mondta, hogy neki most nincs kedve átmenni - furcsa - ezért én mentem, a többiek, addig megpróbálták kicsábítani Adélt.

Kimentem a lakásból, és Dávid ajtajához álltam, bekopogtam, majd benyitottam. Ekkor teljesen lefagytam, mert két felnőtt, és egy 5-8 év körüli kislány volt benn. 

- Öhm, helló. - köszöntem iszonyatosan vékony hangon.

- Szia, Anna, segíthetek? - kérdezte kedvesen Dávid.

- Hát, öhm, ja. - bólintottam zavarodottan.

- Háttal nem kezdünk mondatot. - rázta meg az egyik felnőtt - nő - a fejét. Szuper, gondolom magyartanár.

- De ez a mondat is azzal kezdődött. - értetlenkedtem. - Fuck logic. - rántottam meg a vállam.

- Mióta beszélsz te félig angolul? - érdeklődött Dávid.

- Amióta a One Direction angol. - adtam meg az egyértelmű választ.

- Szóval mi is kell? - kérdezte a szomszédunk, de ekkor becsapódott mellém - majdnem fellökött - Zoé, aki valamiért nagyon boldog volt.

- Tudom, hogy szedjük ki a foltot! - vigyorgott büszkén, aztán észrevette az idegen embereket, és lefagyott az arcáról a mosoly. - Mondd, hogy ezek nem sík hülyék. - fogta meg fáradtan a fejét.

- Kikérem magamnak! - háborodott fel a nő, mire Zoé csak legyintett. - Dávid, milyen foltról beszélnek?

- Egy unikornis ráhányt a matracára. - mondtam. 

- Kettő is. - mosolygott Dávid a megszólalásomon.

- De lehet, hogy hipóval kijön. Mármint a fehér cipőket néha azzal fehérítik, mondjuk, az sosem jön össze, de nekünk sikerülni fog, mert...- gondolkozott el Zoé.

- Sajt. - bólintottam.

- Mi? - értetlenkedett Zoé.

- Mert sajt. - magyaráztam.

- Ezt inkább rád hagyom. - mosolyodott el.

- Akkor te hipóért jöttél? - kérdezte Dávid Zoét, mire a lány bólintott. - És te? - nézett rám.

- Játék pisztolyért. - mondtam, mire kicsit hülyén éreztem magam, mert a két felnőtt úgy nézett rám, mint valami idiótára, ezért hozzátettem - Adél hallott valami morgást, és azt mondta, hogy az egy járkáló, és addig nem képes kijönni a fürdőből, amíg nem adunk neki fegyvert, hogy megölhesse.

- Valószínű kutya volt. - bólintott Dávid. - Felettünk egy srácnak van egy. 

- De akkor adsz pisztolyt? - tértem a lényegre.

- Megnézem. - mondta, majd intett, hogy jöjjek vele, legalább addig nem kell azokkal az idegen emberekkel lennem. Zoé meg valószínűleg visszament.

- Kik ezek az emberek? - kérdeztem.

- Rokonok. - rántotta meg a vállát. - Minden nyáron jönnek. A nő, Anita tiszta rendmániás, a pasi, István pedig folyton idióta kérdéseket tesz fel. A kiscsaj, Lora meg mindenért sír. - forgatta a szemeit.

- Akkor ne engedd be őket. Mondd azt, hogy nem vagy otthon. - adtam ötletet.

- Áh, előre felhívnak és egyeztetik. Borzasztóak. - mondta unott arckifejezéssel.

- Akkor jelentsd be, hogy meleg vagy. Általában működik. - mosolyogtam.

- Te már kipróbáltad? - kérdezte vigyorogva.

- Talán. - rántottam meg a vállam. - De működik. Csak annyi a kockázat, hogy lehet, egy pszichológusnál fogsz kikötni.

- Az még belefér. - mosolygott, majd diadalittasan elővett egy játék pisztolyt, amit átnyújtott nekem, én pedig a magasba emelve kiszaladtam vele, egészen a lakásunkig. Amikor elindultam, még hallottam, hogy Dávid nevet, aztán fokozatosan eltűnt a hangja.

- Adél, hoztam neked fegyvert. - mondtam a lánynak, aki rögtön kitépte az ajtót, és kirántotta a játék pisztolyt a kezemből, majd lopakodva kiment az ajtón.

- Szólni kéne, hogy a morgás csak egy kutya volt? - kérdezte Zoé. 

- Nem fontos. - mosolyodott el Petra.

- Várjunk, nem hoztam hipót. - kapott a fejéhez Zoé.

- Nem hiszem, hogy azon még lehetne menteni. - mondta Andris, ezzel mindenki egyetértett.

- Viszont, ki kell szabadítanunk Dávidot, mert idegesítő emberekkel van bezárva. - emeltem fel az egyik ujjam figyelmeztetésképp.

- Oké, akkor felhívjuk telefonon, és azt mondjuk, hogy javítson meg valamit. De az emberek nem fogják tudni, hogy itt vagyunk a szomszédban. - vetette fel Zoé.

- Nem rossz, és akkor meg is kérhetjük, hogy sofőrködjön holnap. - mondtam. Mindenki bólintott, Petra pedig fölállt.

- Én addig elmegyek vajat venni, mert elfogyott. - jelentette ki, és már el is tűnt. 

- Tegnap még meg volt a fele. - szólalt meg Kíra, majd hozzátette. - Kamuzik.

- Szerintetek kerüli Dáv... - kérdeztem volna, de Andris közbevágott.

- Mindegy. Csináljuk.

Ez után minden úgy ment, ahogy mennie kellett, Dávid húsz perc múlva nálunk volt, én pedig a kedvenc One Direction dalommal szórakoztattam. Adél is beesett valamikor teljesen szakadt ruhában és koszos arccal. Fogalmam sincs mit csinált, de nagyon elégedettnek tűnt, szóval inkább rá hagytuk, mint mindig. Aztán, ha ajd a rendőrség keresi, mi ártatlanok vagyunk.  Petra, viszont nem került elő. A bolt tízpercnyire van, szóval minimum fél óra alatt meg kellett volna érkeznie, de eltűnt. Már éppen mentünk volna utána, amikor küldött egy sms-t, hogy még sétál egy kicsit. Igen, határozottan kerüli Dávidot. De nem értem, miért nem mondja meg nekünk, hogy miért nem akar vele találkozni.

Egy idő után a vendégünk elment, de Petra valahogy nem akart megjelenni, már ezerszer hívtuk, de semmi. Ezért úgy döntöttünk, hogy utána megyünk.  – Csak Adél és Andris maradt, előbbi pakolt, utóbbit pedig nem engedtük, mert már fél tíz volt – Először az volt a terv, hogy szétválunk, de akkor lehetséges volt, hogy még több ember tűnik el, - egyébként is, csak hárman voltunk – ezért együtt sétáltunk. Tizenegyre az egész környéket bejártuk, de Petrát sehol sem láttuk, pedig még embereket is kérdezgettünk. A boltba is bementünk, de az árus nem emlékezett, hogy a vevők milyen ruhában voltak, vagy, hogy néztek ki, ezért ott reménytelen volt a helyzet.

Éjfél körül jártunk, amikor már kezdtünk kicsit kétségbeesni. Hol lehet? Mit csinálhat? Vissza biztos nem ment, mert szóltunk az otthon maradóknak, ha Petra megjelenik, azonnal hívjanak minket, de semmi. Senki se látta vagy ilyesmi. Negyed egykor kaptam egy üzenetet:

„ Sziasztok:) bocsi, hogy nem szóltam, de hazamegyek… nem tudom visszajövök-e csak… mindegy… szóval jó szórakozást:’)”

- Mi a fasz? – olvasta értetlenkedve Kíra.

- Úristen. – motyogtam.

- De miért? – kérdezte Zoé. – Mit nem mondott el?

- Vagy miket. – tette hozzá Kíra. – Nem hiszem, hogy egy olyan lány, mint ő egy dolog miatt csak úgy meghátrálna.

- Meg kell kérdeznünk Dávidot. – mondta Zoé.

- Nem. – ráztam meg a fejem. – Elmegyünk érte.

- Ez a beszéd. – mosolyodott el Kíra, és elindultunk hazafele.

Hálát adtunk a vibernek, hogy jelezte, hol lakik Petra, így miután kidobtuk Adélt a reptéren, mehetünk is, hogy visszahozzuk Petrát. Vagy legalább beszéljünk vele. A legnagyobb baj az Andris, mivel érte holnap jönnek, de nem tudjuk kire bízni, ezért kénytelenek voltunk szólni Gertrúdnak, hogy vigyázzon ő rá. Szóval, ha az anyja csak egy békát talál majd, akkor határozottan fogjuk tudni mi történt.

A mai nap után teljesen kifáradtunk, Kitti és Szofi, Dávid hülye rokonai, és Petra. Egy jó alvás után remélhetőleg mindenki teljesen a formájában lesz. Mondjuk nekem egy One Direction VIP koncertjegy is megtenné…